Diószeghy Dezső: Észak-Erdély üzen

Az északi része az anyához tért meg,
Csaba király népe újra szabad,
Egyvéres sikoltás most a másik része
És sír és vár a kínzó szolgaság alatt.
Nekünk örülni még mindig nem szabad.

A szél fájó sóhajtást hoz felénk a túlról,
Az őszi zápor meg égő könnyeket,
Az est mesél még sok magyar fiúról,
Akiknek Erdély földje adott életet.
Nekünk örülni még mindig nem lehet.

Homlokuk komor, mint Erdély magas bérce,
A lelkük bátor és hideg, mint a vas,
Szavuk keményen cseng, mint a sziklák érce,
Állanak szilárdan, mint az erdélyi havas
És várnak egyre a bús szolgaság alatt.

Minékünk örülni még mindig nem szabad,
Mert érezzük egyre fájó könnyetek,
De ígérjük, Erdélyre felkel még a nap
Úgy megyünk, mint mindent eltipró fergeteg.
Láncot leverve letöröljük könnyetek.

De nekünk addig örülni nem szabad.