Thomée József: Mindörökké!

Kárpátoktól – Adriáig
Könnypatak foly, zúg az átok,
Csillagfényes éjszakákon
Sírok ajka sírja: Várok!...
Nem tudok, nem megpihenni,
Föld a testem visszalökné!...
Magyar földbe, szóra vágyom
Mindörökkön!... Mindörökké!...

Erdő lombja, bércek orma,
Felhőkön túl, messze kémlel,
Merre a nap harcba szállott
Gyászos, éji, vaksötéttel.
Más napot vár, azt a régit,
Tűzcsókját hogy erre küldné,
Az a nap a szent, az ősi
Mindörökkön!... Mindörökké!...

Harcos népnek nyűg a járom,
Érzitek-e, szolgalelkek?...
Vért viharzó Golgotákon
Szótlan hordtunk bús keresztet,
Fog csikordult, térd nem ingott,
Keserű dac fagyott könnyé…
Ezer pokol jő?... Megállunk
Mindörökkön!... Mindörökké!...

Gúzsba kötve kéz, a lábunk,
Szemünkben az éhség lángol,
Jövünk mégis, várjatok csak,
Elég volt a könnyből, gyászból!...
Várjatok csak!... Égzengéses
Harag gyűlik, nincs mi törné!...
Magyar lesz a bérc, a róna
Mindörökkön!... Mindörökké!...

1920