Dutka Ákos: Két húsvéti vers

I.

Húsvét harangoz karcsú tornyainkon,
vérünk csapolta kemény hosszú böjt,
véreztünk mind a Krisztus öt sebével,
vérzik az Élet: ember és a föld.

Keresztre verve régi bűneinkért
poharunk epével, ecettel tele,
latrok között inaink szakadtan
hisszük: Virrad már Húsvét reggele.

Reggel. Mikor a sziklák megrepednek,
s sírod felett majd tündökölve állsz
megváltó Isten: szeretet, szabadság
s egy világ ujjongja: Feltámadás.

Húsvét harangoz karcsú tornyainkon,
Feltámadást és Életet ígér,
ne vidd el tőlünk megváltó hitünket
ibolyaillatos áprilisi szél.

II.

Hozsanna néked Élet és Igazság
kit keresztre vert a gőg és hatalom
sziklasírodból égi trónra ültél
a sugaras első Húsvét-hajnalon.

Azóta mind, kik latrok között kereszten
megváltást váró koldusok vagyunk,
emlékezve a Te öt sebedre
megesküszünk, hogy feltámadunk.

Mert elmúlandó minden, ami földi:
a gőg, a hír, a dics és hatalom,
de él a Lélek, aki megdicsőült
azon a sugaras Húsvét-hajnalon.

És él a hit, hogy sziklák meghasadnak
pecsétek törnek s minden meginog,
de az ige, amely szádra tódult
egy szó – amely megváltott, mégis élni fog.

Ez a szó, mely ajkadon fogamzott
és az új tavaszban mindig itt remeg:
próbáljátok egymást tűrni és szeretni
keresztre-hajszolt szegény emberek.

Higyjétek el, hogy Élet és Igazság:
e földi létben bús testvérek vagyunk,
mert visszatérünk mind a föld porába
és csak Ő vigasztal, hogy feltámadunk.

1942