Juhász Gyula levele – Eörsi Júliának

1.

Szeged, 1918. január 3.

Egyetlenem,
még karácsony előtt írtam volt a Táltosnak a pénzért, de eddig nem küldte. Ugyanakkor Farkas Lászlót is üdvözöltem, de még ő sem felelt. Talán ezek a leveleim is elkallódtak?
A könyvemről se jön semmi hír azóta.
Sokat gondolkoztam a címen és a késő jelzőn különösen. Ha már nem lehet megváltoztatni, és ha te jónak találod, legyen úgy. De ha még nem késő, és te is helyesled, akkor ezek közül kell választani: Szivárvány, Szökőkút, Szomorúság, Testamentum, A búsuló juhász, Pásztorfurulya, Örök csillagok alatt.
Nincs óra, hogy rád ne gondolnék!
Gyógyulni akarok Érted, Neked!
Még mindig szenvedek, de hinni szeretném, hogy nem hiába! Februárra lejár a végső terminus is, addig döntenem kell.
Fájó lelkével örökké ölel
     Gyulád

2.

Szeged, 1919. nyár

Édes Júliám,
be szeretlek, be vágylak, be közel érzem most magamat Hozzád. Vigasztalóm vagy és fölemelőm, ó be sok mindent köszönök Szerelmednek. Üdvösségem.
Pár nap és én – Makóra megyek, ahova rendeltek. Világok háborúján be nagy háború van lelkemben is. Megkapod-e ezt a levelet? Én a te első válaszodat nem kaptam.
Elér-e még hozzám a te válaszod? Augusztus 31-én megyek, kell mennem Makóra. „Durate et vosmet rebus servate secundis!”* Szeptember elején, ó ha lehet, ha bárhogy is, látni akarlak Budán.
Ölel a te mennyei Jegyesed,
     a te rabszolga Urad
(Más nem tud úgy írni, csak te, Egyetlen!)

/*/ Juhász Gyula egyik jelmondata: „Bírjátok ki! Az életetek még kell a jövőnek.” (Vergilius: Aeneis. I. 207. sor; Lakatos István fordításában.)