Bajza József: Teleki Sámuel és a Teleki-téka

A kancellár Sámuel, a nagy Mihálynak Sándor fiától és Petki Nagy Zsuzsannától származó unokája, született 1739-ben november 17-én [Gernyeszegen] és tizenkét éves koráig Celnán neveltetett. Neveltetésére azonban kevés gond vala, s amivé lőn, leginkább saját ügyekezetének köszönhette. Tizenkilenc éves korában Józsefnek, a későbbi ugocsai főispánnak, és Ádámnak társaságában utazni ment külföldre, hol mint Bibliothecája előszavában maga vallja, könyvek gyűjtését tűzé fő céljául. Mária Terézia alatt királyi kamarás leve, aztán küküllői főispán és erdélyi kormányszéki tanácsos, II. József alatt belső titkos tanácsos; 1784–1790-ig királyi biztosa II. József alatt alkotott nagyváradi kerületben Szabolcs, Arad, Békés, Csanád, Csongrád megye főispáni helytartója a hajdúkerületekben főkapitányi helyettes, Bihar főispánja, két év múlva magyar alkancellár és mármarosi főispán, Leopold alatt erdélyi főkancellár és ismét bihari főispán, szent István rende nagykeresztese, a göttingai, varsói, jénai tudományos akadémiák tiszteleti tagja. Megholt Bécsben augusztus 7-én, 1822-ben, nyolcvanhárom éves korában. Ő vala a marosvásárhelyi gazdag mintegy 40.000 kötetből álló könyv tár alapítója. „Tizenkilenc éves koromban – így szólt magáról Bibliothecája I. kötetének előszavában – dicső Mária Terézia engedelmével külföldre utaztam; a svejci, a belga, és francia tudós férfiak és tudományokkal virágzó akadémiákra. Itt felgyulladván bennem a tudományok iránti szeretet, csodálatos vágyat éreztem magamban jeles könyveknek bármi fáradság és költséggeli szerzésére, és azoknak, a messze fekvő hazába szállítására… A közhivatalok komoly gondjai közt is, melyekkel fejdelmeim bizodalmi megtisztelt, soha semmi helyet, semmi alkalmat el nem mulaszték, hogy könyveim gyűjteményét Európa minden zugaiból szaporítsam. Sem életem gondjai, sem az országok nagy távolsága s egyéb roppant akadályok el nem bírtak csüggeszteni, hogy annak nevelése és díszítésére minden szorgalmamat csaknem erőm s vagyonbeli tehetségeim felül is nem áldozzam. Ezen fáradságot, ezen költségeket azon szándékkal szentelém, hogy a könyvek szükségében, sínylő haza hasznára munkáljak s magamat az által hasznos honpolgárrá tevén, valahányszor hivatalos gondjaim engedendik, a minden idők bölcsei mívelt elméjének emlékeivel gyönyörködtessem lelkemet. Mások, kikre a szerencse nyájasabb arccal mosolygott, vagyonaikból vagy családi javaikból nevelik, vagy éppen fényűzést hajhásznak, és nagyravágyásukat emelik: én a magam elég csekély birtokából emez az ismeretek minden ágaira nézve válogatott könyvek gyűjteményét szerzettem, az örökségeimre hitbizományképen átruházván, hogy némi föltételek mellett a honi tudomány-mívelők is használhassák. Legyen e cselekedetem bár némelyeknek balgaság, nekem nem látszik legalább oktalan balgaságnak.”

    E szavak elégé festik a nem mindennapi férfiú lelkét, s mutatják a roppant szorgalmú munkást, a tudománybarátot, hazafit és fölemelkedett gondolkodású embert. Még igen ifjú korában lobban fel lelkében a szikra, hazáját a tudomány kincseivel gyarapítani, és az soha ki nem alszik lelkéből, nem csüggeszti el őt a nehézségek ezre, nem a számos nagy hivatalok roppant gondjai, nem az évek hosszú száma, hatvan négy esztendőn keresztül él e szent láng kebelében, s csak élet világával alszik el. Könyvtára lajstromát három nyolcadrétű vastag kötetben dolgozta ki s világelébe bocsátá ily cím alatt: „Bibliothecae Samuelis S. R. I. Comitis Teleki de Szék Pars I. II. III. Viennae 1796, 1800 et 1811. Az első kötet előtt egy sok olvasottsággal, tudomány s ítélettel készült előbeszéd áll, melyben a tudományok becse tárgyaltatik rövid tudósítás adatik némely könyvtárakról, különösen a Mátyásról Budán és Bethlen Gáboréról Gyulafehérvárt, melyeket török kezek pusztítának el; továbbá adatok közöltetnek, mint a fellebb kiírt hely is mutatja, a m. vásárhelyi könyvtárrá leendett nagy gyűjtemény történetéhez. A lajstrom tudományos tárgyak szerint van felosztva, és osztályozásai, valamint nagy szorgalommal készült indexe, főleg pedig az írók felőli tudósítások, bizonyítványai fáradhatatlan szakértő ügyességének. A tudományokkal foglalkozó ember érti az ily gonddal készült lajstrom nagy becsét, és egyedül ő tudja méltányolni készítőinek érdemét, míg a felületesség gyarló fiai szánakozva mosolyogja meg a sok éves fáradalmak eléggé soha meg nem hálálható gyümölcsét. Nálunk semmi sincs a Széchenyi- könyvlajstromon kívül, mi Teleki Sámuel Bibliothecájával becsben mérkőzhessék s általában nem sok könyvlajstromot tudunk ehhez hasonlót. Nevezetes különösen a hazai történetekre vonatkozó rész, mert e tekinteten a m. vásárhelyi könyvtár egyike a leggazdagabbaknak. Teleki Sámuelt igen jellemzi azon valódi atyai féltékeny gond, és kegyelet könyvei iránt, mely a római törvényhozás parancsoló stílusában írt szabályaiból szól, miket könyvtára olvasói számára késített.

    Könyvtára némi ismertetésül álljanak itt Kazinczy szavai, ki felőle mint szemtanú beszél: „Estve volt midőn Vásárhelyre beérénk. Kancelárrius gróf Teleki Sámuelnek háza egy táv ol fekvő szőlős domb oldalából tündökle felénk a város déli részén. Bibliotékája annak keleti szárnyát foglalá el, elválasztva szomszédjától egy keskeny kert által. A rajzolat elmés, s érdemli, hogy fessen. Bemenetel ide az alsó sor folyosójáról esik. Ajtaja felett e szerény felirás: „Musis patriis gratisque posteris D. D. Samuel S. R. I. Comes Teleki”; az év megjegyzése nélkül. Itt egy előszoba s e mellett egy kabinet az őr szükségeire a kert felé. Az előszobából a bibliotéka hajójába van a bemenetel. Azt alól felül kar veszi körül, mind a négy oldala felé s a felső karba bal felé viszen a grádics az ajtónál. A hajó egészen üres, azt egyedül képek ékesítik. Az ablakok irányában, pilaszter és pilaszter közt vas rostély könyöklők hagytak s így a hajó elég világot kap. A könyvek sárgaréz drótbólfont ajtók megett állanak a karokban, hogy a könyvek címeit látni lehessen, s a szép tolvajság megelőztessék. Általellenben az ajtóval áll a nagy alkotó képe, s sz. István nagykereszteseinek innepi öltözetében, Tusch Jánostól. Alatta ennek az első két pilaszter előtt áll szemben egymással a kancellárius mellszobra ércből és a kancelláriusnéé szül Iklári gróf Bethlen Zsuzsannáé, fekete márvány polcozaton. Rajtok a művész neve: F. Thaller Tyrolens. Vindobon. 1805. A kancellárius el van találva, a grófné nincs, mert büszke halála után készült egy régibb festés után. A jobb soron függenek, féltestben, ismét a kancellárius akadémiai útja alatt;gróf Festetics György, a Georgicon alkotója: gróf Széchényi Ferenc, a nagy, a nemes, gubernátor báró Bruckenthal Sámuel; a bal soron a kancelláriusné; Mátyás, a király; Bethlen Gábor, a fejedelem; Eugenius, a sabaudiai herecg, – tudományok pártfogása által megszentelt nevek. A püspök Batthyány Ignácé; ha az a lack-testszín meg nem csal, Bergmanntól, s nem eléggé híven, s hidegen, s a koronaőr gróf Teleki Józsefé, kezek nélkül, a felsőbb karban tartatnak. Az előszobában függ Teleki Mihály, albai szakállal; Apafi Mihály, a nádor Wesselényi Ferenc, kinek szép lelke el van öntve szép arcán, nyírt fővel, borzas üstökkel, zöld bársony bő ujjú dolmányban, és mások. Bibliotékárius Szabó András úr, kevéssel előbb házi tanítója Wesselényi Miklósnak Zsibón, nagy készséggel sőt örömmel rakta elénkbe a bibliotéka kincseit. Azok után én akartám gyönyörködtetni szemeimet a klasszikusoknak, vagy legrégibb, vagy királyi pompájú kiadásaikkal. Itt találám a Bodóni Virgiljét, Horátzát, a Don Gabriel spanyolra fordított Sallustját, a Piranesi Rómáját, a Museum Pio-Clementinumot, a herculánumi régiségeket, melyek, ha ismerjük is már, mindig érdemlik, hogy lássuk, ahol láthatjuk. Az utas ne feledje előmutattatni magának Tacitust s Catullust és Propertiust a Mátyás budai bibliotékájából.

    Teleki Sámuel szálas, vékony testű, barna hajú és szemű ember volt. Igen hű arcképe van a m. vásárhelyi könyvtárban. A Zetter által metszett s Bibliothecája előtt kiadatott, Kazinczy ítélete szerint nem hű. e kép alá e szavakat maga vésette: Incorrupta fide secundis temporibus dibiisque rectus, melyek senkié alá jobban nem illenek. Pecsétjére pedig Seneca után ezt: Recte factorum merces est ficisse. „S ki ismerte – így szól a harminc évi kegyeivel dicsekvő Kazinczy – ki ismerte a valóban tiszta s nagy embert, aki utána nem esküszik hogy igazán esküdött? Szíve nemessége mutatá őt társalkodásaiban. Az emberiség és a haza nem fogja soha tudni mi jót teve, egyikének és másikának, ez a jó ember és hív polgár.”

     

    In: Bajza József összegyűjtött munkái, II. bővített kiadás, III. kötet. Heckenast Gusztáv kiadása, Pest, 1862., 154–160. oldal. Részelt Telekiek tudományos hatása című dolgozatból, amely elhangzott a Magyar Tudományos Akadémiai Könyvtár megnyitó ünnepségén, 1844. december 23-án. 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf