Névtelen íródeákok: Báthory Zsigmondról
Másik Polycrates valál szerencsével,
De nem tudál élni vélle s az idővel;
Addig főzéd étked: hopp itt, hopp ott levél –
Két helt haltál belé, hol testtel, hol szívvel.
Lesz vala határunk, ha tudsz vélle élni,
Mons Haemus Dunán túl, tudna erről szólni,
De már vélled együtt – ezt merjük mondani,
A mit elmulattál, nem fogjuk elérni.
De nagyobbat mondok s azzal rekesztem bé:
Még feles ármáda sem hathata úgy bé,
Mint te egy szál karddal vágtál vala jól bé;
De addig lől ki s bé – más fűte neked bé.