Garay János: Magyarország 1848-ban

Megint független és szabad vagy
Oh én imádott szép hazám!
Hol, hol van a szó, hol van a dal,
Hogy elzenghesse igazán,
Hogy független és szabad vagy, én hazám.

Hadd csókolom, hadd csókolom le
Szent kezedről a sebet,
Mit százados békók ütöttek,
Hadd csókolom meg a helyet,
Míg kezeden, míg lábadon nem heged.

Vérző szívednek nyílt sebébe
Engedd, tegyem be ujjamat,
Hogy feltámadásodban higyjem
Saját feltámadásomat.
Hogy a mit látok, nem álom, nem ámulat.

Mit nemzedékről nemzedékre
Vártunk, remény s hitünk vala,
Eljött a nagy nap valahára,
Eljött a nagy nap s általa
Apáink elfolyt vérének váltságdíja!

Független és szabad vagy újta
Mint hozzád illik, én hazám;
Nagy és dicső leendesz ismét,
Nagyobb mint voltál hajdanán,
Oh, oh szív, meg ne repedj e kéj mián!

Nagyobb s dicsőbb mint ők valának
A Mátyások és Lajosok,
Mert szabadságod biztosítéka
Nem kiváltság, nem zsoldosok,
De a szabad nép milliója lenni fog.

Zászlót kezembe, hadd vigyem szét
Feltámadásod szent tüzét!
Lantot nekem, hadd énekeljem,
Hadd énekeljem, haza, szét
Mint szent zsolozsmát, diadalod énekét!