Szabó Kálmán: Csöngettyű és kolomp a kecskeméti pásztorság kezén (1. rész)

A jószág legeltetésénél a pásztoroknak botján, ostorán és kutyáján kívül a legnélkülönözhetetlenebb szerszáma a csöngetyű és kolomp.

    Már az ókorban egyiptomiaknál, görögöknél, rómaiaknál megtaláljuk a jószágcsöngettyűt, bár akkor inkább ékességül, díszként használták. (K. Hörmann: Hessische Blätter für Volkskunde, 1913.). Európában, Ázsiában, sőt afrikai népeknél is, ahol jószágtenyésztéssel foglalkoznak, mindenütt megvan ma is.

Harang és kolomp    Hogy mikor terjedt el a magyarságnál, erre nézve írott emlékeink, régi törvényeink között kellene kutatni. Nem lehetetlen, hogy a jószágtenyésztéssel, pásztorkodással foglalkozó magyarság már az őshazából hozta a csöngettyűt és kolompot. Bizonyos, hogy a magyarsággal rokonfajú népvándorláskori népek, hunok és avarok, e hazában való tartózkodásuk ideje alatt általában használták. Nem lehetetlen, hogy a rómaiaktól kölcsönözték az itteni őslakosság közvetítésével. Gyűjteményünkben 20 kisebb-nagyobb bronzcsöngettyű és vaskolomp van, melyek hun és avar sírokból kerültek elő. Ezek nagyrésze minden valószínűség szerint jószágra, mégpedig birkára, vagy kecskére használt csöngettyű, kolomp, melyet a halotti torra levágott állatról levettek és a sírba helyeztek. Régészeink, kik művészettörténettel foglalkozók közül kerülnek ki, e népvándorláskori csöngettyűkkel, kolompokkal, mivel azokon növényi, állati ornamentika nincs, nem igen foglalkoznak.

    A XVI–XVII. században európai hírűvé vált, hatalmas jószágtenyésztésünknek fénykorából, a csöngettyű és kolomp használatára jegyzőkönyveinkben kevés adatot találunk. Így: „Vettünk egy harangot a juhokra d. 46.” (Szolg. jk. 1666.). A XVIII. században is kevés az ilyirányú feljegyzés. Így 1700-ban a postamester szolgája „egy kis marhára való harangocskát lopott”, 1796-ban Halász Józsefné kéri fiának kiszabadítását, „hogy néki semije sincs az egy kolompármesterségen kívül”. A XIX. század elején már városunkban a csöngettyű és kolomp használatát korlátozzák és eltiltják. Így: 1815-ben „a kolompoknak a városban való használatát, mely a betegek nyugalmát s az éjjel csendjét zavarja, 12 pálcza botbüntetés mellett eltiltják”. Az 1860–70-es évektől kezdve újságíró és hatóság, jobb ügyhöz méltó buzgalommal igyekszik a csöngettyű és kolomp használatát a városból kiirtani. Azt hitték, hogy a faluból egyszerre város lesz, ha az utcákon nem szól az ökörcsengő!

Ökörcsöngettyűk    Tárgyi emlékeink között is csak a XVIII. századból származó csöngettyű és kolomp található: minek magyarázata, hogy az elrepedt csöngettyűt újraöntötték, a gyönge anyagú vaskolomp elrozsdásodott, megsemmisült, az is lehet, hogy ezeket már régibb időkben is ivóharanggá alakították át. (L.: Madarassy L.: Az ivóharang. Ért. 1906). Gyűjteményünkben van egy kolomp 1790. évszámmal, kevés díszítéssel. Formája a ma használatos kolompoktól némileg eltérő. Van két csöngettyűnk, melyeknek korát a XVIII. századra tehetjük, erre vall anyaguk, patinájuk és formájuk.

    A vaslemezből készült kolompoknak nagyság szerint három fajtája ismeretes, három különböző elnevezéssel. A legnagyobbat harangnak, a közepes formát kolompnak, a legkisebbeket pedig pörgőek nevezik. Kecskeméten úgy a gazdák, mint a pásztorok között többen vannak, akik a a harangot, vagy másképpen nagyharangot dellengnek, vagy dellengőnek is mondják. A kiskunsági pásztorok szerint azonban csak a jászok nevezték így a harangot. (A MTSz szerint delleng=ácsorogva őgyeleg, bámészkodva járkál. Így átvitt értelemben való használata érthető.).

    A csöngettyűt rézből és egyéb fémek keverékéből öntik a rézöntők. Pár centiméter átmérőjű, egészen kis csöngettyűktől, a 20–25 cm átmérőjű nagy csöngettyűformákig. A csöngettyűknek nagyság szerint külön elnevezésük nincs, legfeljebb a nagyobb formájúakat ökö9rcsöngettyűnek mondják, a legkisebb csöngettyűket esetleg kis csöngőnek nevezik. A rézöntők nagyság szerint 6-, 8-, 10-, 12-, 14-, 16-, 18-as stb. nagyságú csöngettyűket öntöttek, a legnagyobb talán a 26-os volt1. Csöngettyűink egy részénél belül ezek a számok az öntésben megvannak.

Pörgő    Pásztornak, gazdának, béresnek büszkesége volt a szépen szóló csöngettyű. Dísz és pompa volt és hangját gyönyörködve, büszkeséggel hallgatta. Minél szebb és messzebb hangzó szavú csöngettyű szólt ökrei nyakán, annál büszkébben ült a béres a vendégoldalon. De a hivalkodás mellett megvolt a csöngettyűnek, kolompnak a maga természetes, szükséges és nélkülözhetetlen rendeltetése a jószág legeltetésénél. Használatának legfőbb célja, hogy a ménesbe, gulyába, nyájba járó jószágot egy, esetleg több kolompos vagy csöngettyűs jószág összetartsa, vezetgesse. Ha valamelyik jószág a nyájtól eltévedt, a kolomp vagy csöngettyű hangja után ment vissza a nyájhoz. Azután kósza, elbitangoló jószágra is használtak kolompot vagy csengőt, hogy ennek hangja után a pásztor megkereshesse. Sötét őszi éjszakákon, amikor pár lépésre sem lát az ember, egyedül a csöngettyű hangja után lehet megkeresni az elbolyongó jószágot, a vezető, vezérjószágon kívül ezért tesznek rendesen a kósza, kiverős, elbitangoló marhára messze hangzó szavú csöngettyűs, vagy nagy harangot.

    Pásztorságunknál megvan mindennek a maga rendje, módja, így annak is, hogy ménesben, gulyában, nyájban minő és hány kolompot használnak. Vidékenként van némi eltérés. Így a kis kunok szerint kecskemétiek több kolompot és harangot használnak a gulyában, mint mások. Lehet valami igazság a dologban, mert még az 1840-es években is Kecskeméten négy kolompáros és négy rézöntő élt.    

    – folytatjuk –

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf