Kossuth Pál: Borsiban

Leszállt a nap, alkonyodik; néma csend van szerteszét.
Kis csolnakom vígan szeli a Bodrognak hűs vizét;
Partra szállok. A vízparton, mint a fekete halál:
Bús-komoran hős Rákóczy régi szülőháza áll.

Megállok a vár aljában és szememből könny pereg,
„Hová lettél nagy Rákóczy! Hol vagy óh kuruc sereg!”
Oly időről regél e vár, mit feledni nem lehet,
Feldobog a magyar keble, s benne él a kegyelet!

Hangot hallok!... a távolból pásztor tilinkója szól,
Azt képzelem, tárogató szólal meg a vár alól…!
Munkájából hazatérve bús dalt énekel a nép,
Kuruc dal jut az eszembe: Óh mi bánatos, mi szép!

Tiszta az ég, fénylenek rajt’ a gyönyörű csillagok,
De kiválik egy közülök, mely a legszebben ragyog.
„Rákóczy! te vagy e csillag, … óh hanem mit látok én?!
Letűntél hazád egéről, lehullott a tünemény.

Sötét van már, felsóhajtok és a várat elhagyom;
Nemsokára gyorsan siklik hazafelé csolnakom.
Roskadozó vár tetején éji bagoly kiabál:
Mindent romba dönt az idő! Halál, halál, csúf halál!

1904