Palotta /Emhecht/ Miklós: Nem, nem, soha!...

– Trianon 40 éves fordulójára –

Egy dús évezrednek szent, tiszta egysége
törött széjjel sikoltva torz darabokra,
amikor – ezelőtt negyven éve –
Trianonnak zord „ítélőszéke”
az éhes és irigy szomszédoknak dobta
bús magyar lelkek millióit…

Azóta, túl-túl a csonka határokon
testvéreinknek sorsa kétszer-mostoha.
Kétszeres tort ül rajtuk a Rémuralom,
amely könyörtelen, s véresen ostoba…
- De a bilincsbevert Otthon – Rátok gondol.
Felétek zúg ki nem mondható sóhaja
a titokban megkondított harangokból:
- Nem, nem mondunk le Rólatok! Nem, nem, soha!

Forrong a világ, s tán erők alkudoznak
- a Történelemnek elnyűtt, rossz színpadán –
sorsáról reménykedő raboknak,
akik szabadságról álmodoztak
a zsenge remények legyilkolt hajnalán;
- egyedül, szörnyen elhagyatva…

- Egyszer csak biztosan eljön majd az óra
és mi, szétszórt magyarok keserű népe,
elindulhatunk a Nagy Találkozóra,
haza…! a Kárpátok fájdalmas ölébe;
és addig harcolunk, amíg visszatérnek
hozzánk hegyek, folyók és városok sora…
- De a világ tág lelkiismeretének
kiáltjuk addig szüntelen: Nem, nem, soha…!

1960