vitéz Somogyvári Gyula: Egyszer majd eljön

Tudom, hogy eljön Napkeletről
valami bátyánk vagy öcsénk,
ki ott maradt el réges régen
egy víz partján, vagy hegy tövén.

Tudom: nem sejtjük, mikor indul,
viharként jön vagy lépeget,
orkán lesz-é vagy nyári szellő,
port kerget csak, vagy népeke?

De eljön messze Napkeletről
s egyszer csak ott áll a hegyen,
Uzsok fölött vagy vén Vereckén
s egy pillanatra megpihen.

Végiglát majd a Tisza-tájon
s megnézi: hogy él a magyar?
S felgerjed benne mind a vércsepp,
ha eljut hozzá csak egy jaj.

Haraggá válik szent nyugalma
s ezer babona szabadu
és jaj lesz akkor! – Az Óceánig
minden kacaj hörgésbe fúl.

Igen: eljön majd Napkeletről
– s ítélet lesz mindegyik lépte –
valami bátyánk vagy öcsénk.
…S új világ nő a vén helyébe…