Traeger Ernő: Szent Margit

Nem a valóság, egy álom tart itt:
Örökké rabul ejtett Szent Margit.

Márványalakja az oltáron áll,
És gondolatom hozzá tisztán száll.

Szememet félve vetem csak rája,
Tudom, hogy egyre imát mond szája.

Olyanná lettem, mint a liliom,
Minden versemet bánattal írom.

Bűnbánó szívem elibéd tárom,
Egy megbocsátó szavadat várom.

Egy kis megértést, egy mély részvétet,
Tőled, Szent Margit, ki sosem vétett.

Ki szent voltál és szent is maradtál,
Ki szeretetet, jóságot adtál.

Sajgó szívembe látsz és megsajnálsz,
Bármilyen szótlan, mozdulatlan állsz.

Mégis a hangod hallom, megértem,
Az imádságod könyörög értem.

Engem örökké fogva tart a hit:
Én örök foglyod vagyok, Szent Margit!

                         1943