Méliusz József: Álmodjunk tovább…

Száll az idő, minként a népek álmai szállnak.
Hull az ősz, barnul arca e vigasztalan tájnak.

Órák tűnő során röpül a sápadt fájdalom.
Az égen, mi kéken húz, az nem a szánalom.

Romlandó itt bölcsője óta minden érzelem,
Ne fogj el, pusztulj, fattyú kétség, galád félelem.

Ne hunyj reménységem, hitem a csillagokhoz röppenj,
Ólomszürke őszi égre sebzetten vagy törten.

Mint őszi szerelem, ha tépve bár, de célhoz ér
S csobog dadogva, akár a barnult réten át az ér.

Hogy szállnék Véled én, Te kedves távol, messzire
Kék országok, dús felhők enyhén fénylő szélire.

Hogy vinnélek e sivár, foszlott, morbid tájon át
S hallatnám Véled zengő nagyvárosok dallamát.

Öt éve csak hogy egybekeltünk titkon
S túltettünk ármányon, tilalmon, szitkon.

Öt éve – nagy és gyors idő! – a világ sorsa fordult,
Népek fölött a rossz idők závárja megcsikordult.

Az ősz, a fájdalom lehe felőlünk el nem szállott,
Szerelmi órákon is féltékenyen ott vigyázott.

Nem volt szabad – közöttünk a vak Kor marta, tépte –
Egy perc, egy pillanat, a gondolat egy töredéke.

Piros virágaink az erkélyen hajlongva megremegnek.
Piros felhőink az őszi búban széterednek.

De álmodjunk tovább, miként a nép… Szabadság angyala
Közelg a tél felől, haján reményeink derengő hajnala.

                                                                      1938

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf