Gyulai Pál levele – feleségének, Szendrey Marinak
Kolozsvár, 1862. május 25.
Kedves Marim!
Egész felindulással olvastam végig máj. 19-ről írt leveledet. Ugyan hogy juthatott eszedbe ilyesmi? Négy éve, hogy szeretlek, hogy férjed vagyok, kiismerhettél, édesem! Tudhatod, hogy nem szoktam színeskedni, de mégis valódian őszinte csak irányodban vagyok. Ez minden hibám és bűnöm. Ha őszinteségem, irántad való aggodalmam sért néha, dorgálj meg érette, csak az istenért lelkem, ne gondolj olyasmire, mire talán egy pár rossz percedben gondoltál is. Édes Mari, te mindig az lész nekem, mi abban az órában valál, midőn először csókoltam meg kezedet, e reám nézve mindennél drágább kezet.
Hanem hagyjuk ezt, hadd szóljak leveled többi pontjaira. Aggaszt, hogy pénzed fogy. Nekem most nincs pénzem, magam is alig tengek. A bútorokért még senki sem fizetett. Aranytól fölmenetelemig nem akarok kérni azt sem, amire megdolgoztam. Fizetésemet csak a jövő hó vége felé kapom ki. Azonban fizetés pótlékunkat meglehet a jövő hó elején kiadják, s ha többet nem, ebből legalább 30 forintot felküldök neked. Ha nem küldhetnék semmit és szükséget szenvednél, akkor kérj édesapádtól 100 forintot, mint előlegzést őszi anyaáadból [?]. Mikor fölmegyek, legalább is 200 forintom lesz, ebből visszafizethetjük.
Írod, hogy át akarod venni a háztartást már a jövő hónapban. Én azért terveztem volt úgy a dolgot, ahogy most van, hogy kevesebb költségbe kerüljön. Úgy látszik, nem egészen jól számítottam, noha most is azt hiszem, hogy a mosás s egy kis ozsonnya költsége nem mehet annyira, mintha az egész háztartást nagyrészt te állod ki. Egyébiránt cselekedjél belátásod szerint, csak arra kérlek, úgy költs, amint telik, és ne támaszkodjál édes papára. Nagyon fájna nekem, ha édes papa azt gondolná, hogy szívességét mindennemű indiscretióval háláljuk meg.
Ami a gazdaasszonyt illeti, addig ne változtasd, míg más alkalmasabbat nem találsz. Mindenesetre papa megegyezésével kell elbocsátnunk. Hátha papa szereti, hogy főz, s több efféle. Beszéld meg papával elébb a dolgot, és semmit se csinálj hirtelenkedve. Mindent kerülni kell, ami papának rosszul elhetnék.
A tükröt még nem indítottam útnak. Bence rosszul pakolván a többi bútort, nem igen bízom benne; azért oly ember után járok, kiben megbízhassam. A halogatásban nincs kár, úgy is, mint Janka mondja, az eddig felérkezett bútorokat sem tudják hova tenni. A dívánnal nem tudom, mit csináljak. Janka azt mondja, azt izented, vigyem fel; leveledben azt írod, ne vigyem. Eladásával is meggyűlt a bajom. Nagyon sokan kérik: Kovácsiné, Nagy Péter, Ocsvai, Sárkány, Nagy Ferencné. Akármelyiknek adom el, a többi mind megharagszik. Még meggondolom az egészet. Gondold meg te is, írd meg újra véleményedet, egyszersmind azt is, hogy mennyi volt újan, hogy ha eredeti árt megmondva, menthessem magam a drágaságért.
Janka hazajött ezelőtt három nappal, sokat beszél rólatok, de mégsem eleget. Örvendek rajta, hogy papa szívesen fogadta, s Júlia is szíves volt hozzá. Az útról is beszélt egyet s mást, s kissé búsultam, midőn meghallottam, hogy te Arankát többször öledbe vetted, amíg csak reád nem riasztott. Édes Marim, ügyelj magadra, még egyszer kérlek, a rakosgatásban, a szobarendezésben se erőltesd meg magad. Higgy nekem, sokszor semmiségnek látszó dolog nagy befolyással van egészségünkre, kivált oly állapotban, a minőben te vagy. Még egy más panaszom is van reád, édes Mari. Ha már benne vagyok a panaszban, ezt is elmondom. Mikor írsz nekem, soha se veszed elő azt a levelemet, amelyikre válaszolsz, amiből aztán az következik, hogy elvelemnek sok pontja válasz nélkül marad. Most is alig egy pár pontra válaszoltál. Kérlek, vett elő közelebbi levelemet, s válaszolj azokra a kérdésekre, amelyeket most mellőztél. Egyébiránt, amint a múltkor is írtam, nem kívánom, hogy hosszú leveleket írj, kifárasztanád magad, ne is írj egyszerre, elég, ha mindennap írsz egy pár sort, s a hét végén elküldöd. Ezt a kérésemet most is megújítom, nem bánom, ha két hétben is írsz egyszer, csak írj néha Rózának és Nagy Ferencnének is, mert úgy látszik, rosszul esik, hogy egészen elfeledkeztél rólok.
Engem folyvást hínak mindenfelé ebédre. Ürmösiné, Róza, Filepné, Szabóné, Nagy Ferencné, Ilka minden héten meghínak. Janka már haragszik is, hogy mióta hazajött, nála nem ebédeltem. Csak gyertyára, mosásra és szivarra költök. Egyedül sem vagyok. A konyhába egy becsületes fiút kaptam, aki szolgál. Szóval nincs semmi bajom, egészséges vagyok, csak hiányotokat érzem, annyira, hogy sokszor este s reggel, midőn dolgozni szoktam, mind reátok gondolok, s a munka nemigen halad. Ha egy percre köztetek lehetnék, összevissza csókolnálak benneteket, bizonyára hamarább észen lennék dolgozataimmal.
Hát papa megyen-e az idén fürdőre s mikor? Átköltözött-e szobájába? Hogy akarod elrendezni a szobákat?
Erre nézve nekem is van egy gondolatom, majd közlöm veled, ha a tiédet megtudom. Nagyon örvendek, hogy Júlia most nyugodtam. Mondd meg neki üdvözletemet, valamint azt is, hogy a Petőfi munkái össze vannak szedve, mikor fölmegyek, sajtó alá adom.
Csengeryéket köszöntöm. Csengerynek mondd meg, Mikó gróf már megírta nagy részét a Szemle számára írt cikkének, s tőlem az egészet felküldi.
A dajkának mondd meg, hogy az anyjánál voltam, nagyon messze lakik, minthogy vasárnap volt, otthon találtam ángyát. Egészséges, köszönti, s azt mondta, hogy éppen aznap emlegették, vajon egészséges, jól van-e. Megnyugtattam és nagyon köszönte látogatásomat. Leányával nem beszéltem, hanem az ángya azt mondta, hogy az is jól van. Majd ezzel is beszélni fogok, s megírom izenetét. Ha izenni akar nekik, csak izenjen leveledben.
Kálmánra ügyeljetek, hogy meg ne hűljön. Amely gyermek egyszer tüdőgyulladásban volt, könnyen beleeshetik megint. Ha meg van izzadva, vizet ne adjatok neki hamar. Aranka nem esett le vagy egyszer a gradicson? Erre is ügyeljetek, ezek nem falépcsők, mint a Samiéké.
Az ide zárt 26 fr 40 kr-hoz tégy még két krajcárt, s add át Csengerynek, hogy adja be a Pesti Naplónak. El ne feledd, édes lelkem! Miska kért neg, s ő fizeti érte a recepitset* is.
Az itteni asszonyok és férfiak mind üdvözölnek. Szentgyörgyi elutazott valahára Vásárhelyre. Meghagyta, hogy írjam meg üdvözletét.
Az ég áldjon, ezerszer csókollak.
örök híved
Gyulai Pál
Édes papát csókolom, Aranyékat, Morócsékat, Geistékat üdvözlöm. Isten veled. Az Aranka levelét olvasd el neki.
Miklósra haragszik az anyja és Ilka, hogy oly ritkán ír, s az Ilka bizományait még nem igazította el.
/*/ vényt
