Vári Fábián László: Majtény

Golyót kapott, ledőlt a Zászló.
Szédület száll a mező felett.
Mért keseregnél, embernyi László?
A csöndre fel senki nem esketett.

Indula urunk hajnalba hajló
Vezeklő éjszakán napkeletnek.
Megfordul lova lábán a patkó.
Tébolyult harangok integetnek.

Nagyjó uram, a szolgád ne vidd el,
Hagyd meg hitét az ittmaradásra:
Szívét majd leöntik halottas vízzel,
S kivert szeleknek leszen a társa.

                  *      *      *

Aki kuruc vagy, óvjad a népet
Pestistől, dögtől, éj közepétől
Rettegünk, tudd meg, legesleginkább
Németek haragos istenétől.

                            1981