Bartalis János: Ó oly mindegy…

Isten: tied minden gondolatom.
Lehullok te elébed.
Ne hagyj el.
Alaktalan időben futok.
Hová érek?
Messze van-e még a temető,
a mindent elfeledő?
Az apáczai virágos dombon?
vagy egy világdombon?
Ó, oly mindegy,
(az élet egy futó fergeteg)
hogy hol érünk egyszer majd véget.
Apám hajlik-e a síromra,
vagy egy nemezt borul rám zokogva?
Ó, oly mindegy.
Egy kis patak csobog-e fülembe,
vagy nagy világár mormol szüntelen.
Szomorú szívem többé föl nem támad,
bús lelkem győzelmi szóra föl nem gyúl.