Dutka Ákos: A füzes üzenet
Napszálltakor, a hűvös esti széllel
Üzenget már a föld, a vén füzes…
A lámpa rém, a bútorok ijesztők,
Város! – Eressz el, mindjárt este lesz.
A fény leszáll a Körös fenekére,
A szőke víz most párákat lehel,
Sóhajtanak a frissen tört barázdák…
Eressz el város! – nékem menni kell.
Ezüst füzek közt lángol künn a Körös
S én itt ülök. – Előttem vén falak.
Szemem lehunyom… Házak ormain túl
Látom, amint a vízbe hull a Nap.
Az erjedő föld illatát megérzem,
Hozzám hajolnak messzi füzesek…
A lelkemen, mint régi, drága hárfán
Ha szél fúj át, az ezüst húr rezeg.