Rudnyászky Gyula: Kitéptek karjaidból

Kitéptek karjaidból,
És véget ért az álom…
Kétségbeesve hittem,
Hogy e válás halálom.

S túléltem… bár legörnyedt
A vállam megalázva;
A szívem fájt, de lassan
Csak rászokott a gyászra.

Ha hozzád visszatérek
És karjaimba zárlak:
Talán az üdv sem öl meg,
Ha meg nem ölt a bánat.