Juhász Gyula: Temetők

Szeretem és keresem őket,
A gyönyörű, víg temetőket.
 
Mert csak az élők sírnak, búsak,
A temetők mind koszorúsak.
 
Ott a virágok dúsan nőnek,
Poraiból a szeretőknek.
 
A ciprusok úgy integetnek:
Térj meg közénk, fáradt eretnek.
 
A gondolat itt sarut oldva
Fölnéz a hívó csillagokba.
 
Királyi bíbor itt elvásik
És rongy lesz a föltámadásig.
 
Szeretem és keresem őket,
Az igazságos temetőket.
 
A sírokon úgy elmélázom,
Mint nyájai fölött a pásztor.
 
És furulyám szelíden várja,
Míg szól az angyal trombitája.