Rónay György: Gyermektemető

A fák aranyban állnak itt, a szél
még nem tépdeste le róluk a lombot.
Borús, hűvös októbervégi dél.
Egy friss sírtól pár síró nő kísér
egy könnyes férfit; odébb egy beomlott
kripta előtt egy vén ül a padon
s utánuk néz, hosszan, hallgatagon.

Ki volt, akit temettek, és temetnek?
mert élén egy maroknyi bús menetnek
újra föltűnik lent a gyászfogat,
egykedvűen baktatnak a lovak,
a harang fölsír, elhallgat utána,
s elfödi őket egy domb lusta háta.

Holnapután halottak napja van.
Díszítik a sírokat szorgosan.
Játék holmik, ásócskák és gereblyék
művelik a halottak kicsi kertjét,
míg a hant mellett két-három cserép
csüggedt krizantém várja végzetét.

S míg a sok gondba, bajba belefáradt
özvegy a síron sírt ás a virágnak,
inkább azért sír, hogy maga maradt,
mint megtért társáért a föld alatt,
s azért is tán, hogy szívében az áldás
helyett mind több a titkos szemrehányás.
Mert nem a halott boldogtalan,
és nehéz annak, aki maga van.

Ilyen a temető. A gyász, a hűség
könnyében van valami keserűség;
nem mint sziklát a vízcsepp: sokszor úgy
marja ki a szívünket, mint a lúg,
s van úgy is, hogy a kegyelet rekedten
átkozódik, mert engesztelhetetlen.

De itt, hol a gesztenyék- szegte út
a dombnak szinte vígan nekifut,
mintha nem is egy halom tetejére,
de föl akarna suhanni az égbe;
hol a kis hantok, megbolydult sereg,
kuszált sorokban lepik a hegyet,
itt a fejfák közt mintha lágy zene
csönddé simult emléke lengene;
az őszrózsák fölött olyan édes
béke szunnyad, hogy minden csupa fény lesz,
s ezüst csengő a nyírfák remegő
levele.
           Ez a gyermektemető.

Ó, kis halottak, kedves gyermekek,
akik az Isten trónja körül álltok,
vajjon miféle titkos vétkeket
tett jóvá a ti korai haláltok?
csak azért kellett létté lennetek,
hogy halálunk haljon meg bennetek?
úgy szerettetek, mielőtt szerettünk,
hogy sírunkba siettetek helyettünk?
s hogy égbe lássunk, oktalan vakok,
a földnek inkább megvakultatok?

Sorsom deléről indulok felétek;
lejtőre léptem, lassan alkonyul;
mire fáradtan fele útig érek,
este lesz és az ég is beborul.

Kis halottaim, fényes kicsi árnyak,
vezessetek, hogy hozzátok találjak.

        1952

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf