Rónay György: Gyermektemető

A fák aranyban állnak itt, a szél
még nem tépdeste le róluk a lombot.
Borús, hűvös októbervégi dél.
Egy friss sírtól pár síró nő kísér
egy könnyes férfit; odébb egy beomlott
kripta előtt egy vén ül a padon
s utánuk néz, hosszan, hallgatagon.

Ki volt, akit temettek, és temetnek?
mert élén egy maroknyi bús menetnek
újra föltűnik lent a gyászfogat,
egykedvűen baktatnak a lovak,
a harang fölsír, elhallgat utána,
s elfödi őket egy domb lusta háta.

Holnapután halottak napja van.
Díszítik a sírokat szorgosan.
Játék holmik, ásócskák és gereblyék
művelik a halottak kicsi kertjét,
míg a hant mellett két-három cserép
csüggedt krizantém várja végzetét.

S míg a sok gondba, bajba belefáradt
özvegy a síron sírt ás a virágnak,
inkább azért sír, hogy maga maradt,
mint megtért társáért a föld alatt,
s azért is tán, hogy szívében az áldás
helyett mind több a titkos szemrehányás.
Mert nem a halott boldogtalan,
és nehéz annak, aki maga van.

Ilyen a temető. A gyász, a hűség
könnyében van valami keserűség;
nem mint sziklát a vízcsepp: sokszor úgy
marja ki a szívünket, mint a lúg,
s van úgy is, hogy a kegyelet rekedten
átkozódik, mert engesztelhetetlen.

De itt, hol a gesztenyék- szegte út
a dombnak szinte vígan nekifut,
mintha nem is egy halom tetejére,
de föl akarna suhanni az égbe;
hol a kis hantok, megbolydult sereg,
kuszált sorokban lepik a hegyet,
itt a fejfák közt mintha lágy zene
csönddé simult emléke lengene;
az őszrózsák fölött olyan édes
béke szunnyad, hogy minden csupa fény lesz,
s ezüst csengő a nyírfák remegő
levele.
           Ez a gyermektemető.

Ó, kis halottak, kedves gyermekek,
akik az Isten trónja körül álltok,
vajjon miféle titkos vétkeket
tett jóvá a ti korai haláltok?
csak azért kellett létté lennetek,
hogy halálunk haljon meg bennetek?
úgy szerettetek, mielőtt szerettünk,
hogy sírunkba siettetek helyettünk?
s hogy égbe lássunk, oktalan vakok,
a földnek inkább megvakultatok?

Sorsom deléről indulok felétek;
lejtőre léptem, lassan alkonyul;
mire fáradtan fele útig érek,
este lesz és az ég is beborul.

Kis halottaim, fényes kicsi árnyak,
vezessetek, hogy hozzátok találjak.

        1952

szozattv


szozat a tiszta hang Rátkai 11 21 23 56 os eganivanpalmeghivo 2019SZENTKORONADELUTANOK újpogányság szalonna alap 1 VIIKerecsen Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf