Balla Ignác: A Lánchíd

Te vagy az Ős, Lánchíd! A többi híd őse,
Régi nagy napoknak büszke hirdetője.
Érezted a vészt, mely szent hazánkra szakadt,
Együtt voltunk rabok s velünk lettél szabad.
Nehéz, szent harcunkból részed ki is vetted
S a halál is ott járt, lángcsókkal feletted!

De a szárnyas, néma, nagy homokórába
Porszemként hulldogál óra az órára.
S négy kőoroszlánod nézi élettelen,
Mint födi el lassan a múltat a jelen.
Mert biz már fáradt vagy, alig munkabíró,
Vagy ifjú hidak közt jó agg táblabíró.

Úgy állsz a víz fölött homorún, komolyan
S néma hódolattal néz fel rád a folyam,
De ha egy-egy büszke gőzhajó erre jár,
Lapátverése is csöndesebb erre már,
Nagy, néma tisztelet lesz úrrá itt rajta
S szikrázó kéményét alattad meghajtja…

        1909