Erdélyi Tibor: Az Isten megsegít!

Hol van ma csend…? Hol van ma béke…?
Szép álmot álmodók derűs menedéke:
a csend, a fény, felhőtlen ég,
hová egy sóhajt küldhetnék,
– ábrándvilágom hegyein át –
egy elcsitult hangot, szót, imát…
Hol van ma csend…? Hol van ma béke…?

*
Víg napok torán ne higgye senkise,
hogy orgonaszó, zsoltár, csendes szentmise
megbékélt lelkek szárnyán száll az egekbe fel.
Szemünkön s fülünkön szörnyű lepel:
süketté lettünk és vakokká. Jaj!
Jégesőként hull ránk a dal, kacaj,
jégesőként a fuvola hangja,
s már ágyúként dörög a templom harangja,
kerül a fény is. Csúf árnyék követ.
És az vesse ránk az első követ,
aki a kétes jövőbe lát!
Csak a szívünk…, a szívünk a régi…, a szívünk a jó!
S érzi, hogy úszik a fehér hajó,
álomfolyón és vágy folyón
és vérfolyón, – az ősfolyón –
felénkúszik a vágyhajó…
Testvérszívek kérését hozza,
lüktetése vérünket fodrozza,
hangtalan jajja felénk sikolt,
s mi dal, zsolozsma, imádság volt:
az ma sziklaként zuhan le ránk.

*
Szuomi szólt…! Szava testvérik, szent!
És a mi szívünk jajjal üzent:
fogódzz meg jól a tavak peremén,
fogódzz meg jól, szőke, finn legény,
fogódzz a szívbe, hitbe, kézbe,
s hidd el: Isten rád boldogan néz le,
hidd el: tiéd marad a föld, a víz, a kincs,
s a zsarnok markában parázzsá válik a bilincs,
mit buta gőggel kezedre szabott…
Ó, fogódzz meg jól Istenbe, hitbe, kézbe,
s írd a szívedbe, jól vésd az észbe:
ami szemben áll veled, puszta erő csak!
Ami leigázni kész: az csak erőszak,
mely, ha győzne is, akkor se győzne le soha!
Mert térkép, irón, körző szörnyen ostoba,
ha új határt emberkéz keres vele,
rövid emberész: Istennek konok peres fele,
mely igazát mindig rosszul keresi…
Fogódzz meg jól, bátor finn legény,
fogódzz meg jól a tavak peremén,
hisz erős várad az Isten, erős a hit, erős a  kar,
s ott mindenki csak hinni akar,
s ott mindenki csak tenni akar,
és minden tett jó szívet takar…
Ó, fogódzz meg jól… És vágd szemed előre!
Te vagy a zsoltár, a hit s az Isten őre!
Sasként jártasd szemed a fehér, messzi tájon,
s ha belédhasít az otthon képe – kínteli, fájón –,
ha romokban is hever a kis ház már talán,
és koromképek komorlanak házad romfalán,
mégis: szemed kutasson éjben, hóban,
s bízz váltig az Örök Jóban,
ki most is megsegít…!

*
Víg napok torán a testvér szava szól…!
S megremeg egy kis csepp vérünkben valahol,
egy csepp az ősi vérből, mely testvérré avat,
s hiába vág a szél arcunkba havat,
kibírjuk mi ezt a bús telet,
hisz felénk kacag már a kikelet.
Felénk kacag. Mint az Istenarc, olyan.
Kinyújtott karja két jóságfolyam.
És mert mi hiszünk s mert a szívünk jó,
elindul rajta sok fehér hajó,
fehér hajó a vágy folyón,
a vérfolyón, az ősfolyón,
szívek garmadával a sok magyar hajó…
S a testvérszívek, magyar szívek
– sohasem mások, mindig csak hívek –
hangtalan szóval esengnek egyre:
Testvérünk méltó az isteni kegyre,
Uram, segítsd meg! Uram, áldd meg őt!
Ezerszer áldd meg őt…!

*
Mi pedig fennhangon kiáltjuk feléd:
bírd ki bátran élted bús telét,
s fogódzz meg jól a tavak peremén,
fogódzz meg jól, te szőke finn legény,
fogódzz a szívbe, hitbe, kézbe,
s hidd el: Isten rád boldogan néz le.
Hidd el: forró a szívünk, az is melegít!
Finn testvér, hidd el: az Isten megsegít…!

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf