Erdélyi Tibor: Az Isten megsegít!

Hol van ma csend…? Hol van ma béke…?
Szép álmot álmodók derűs menedéke:
a csend, a fény, felhőtlen ég,
hová egy sóhajt küldhetnék,
– ábrándvilágom hegyein át –
egy elcsitult hangot, szót, imát…
Hol van ma csend…? Hol van ma béke…?

*
Víg napok torán ne higgye senkise,
hogy orgonaszó, zsoltár, csendes szentmise
megbékélt lelkek szárnyán száll az egekbe fel.
Szemünkön s fülünkön szörnyű lepel:
süketté lettünk és vakokká. Jaj!
Jégesőként hull ránk a dal, kacaj,
jégesőként a fuvola hangja,
s már ágyúként dörög a templom harangja,
kerül a fény is. Csúf árnyék követ.
És az vesse ránk az első követ,
aki a kétes jövőbe lát!
Csak a szívünk…, a szívünk a régi…, a szívünk a jó!
S érzi, hogy úszik a fehér hajó,
álomfolyón és vágy folyón
és vérfolyón, – az ősfolyón –
felénkúszik a vágyhajó…
Testvérszívek kérését hozza,
lüktetése vérünket fodrozza,
hangtalan jajja felénk sikolt,
s mi dal, zsolozsma, imádság volt:
az ma sziklaként zuhan le ránk.

*
Szuomi szólt…! Szava testvérik, szent!
És a mi szívünk jajjal üzent:
fogódzz meg jól a tavak peremén,
fogódzz meg jól, szőke, finn legény,
fogódzz a szívbe, hitbe, kézbe,
s hidd el: Isten rád boldogan néz le,
hidd el: tiéd marad a föld, a víz, a kincs,
s a zsarnok markában parázzsá válik a bilincs,
mit buta gőggel kezedre szabott…
Ó, fogódzz meg jól Istenbe, hitbe, kézbe,
s írd a szívedbe, jól vésd az észbe:
ami szemben áll veled, puszta erő csak!
Ami leigázni kész: az csak erőszak,
mely, ha győzne is, akkor se győzne le soha!
Mert térkép, irón, körző szörnyen ostoba,
ha új határt emberkéz keres vele,
rövid emberész: Istennek konok peres fele,
mely igazát mindig rosszul keresi…
Fogódzz meg jól, bátor finn legény,
fogódzz meg jól a tavak peremén,
hisz erős várad az Isten, erős a hit, erős a  kar,
s ott mindenki csak hinni akar,
s ott mindenki csak tenni akar,
és minden tett jó szívet takar…
Ó, fogódzz meg jól… És vágd szemed előre!
Te vagy a zsoltár, a hit s az Isten őre!
Sasként jártasd szemed a fehér, messzi tájon,
s ha belédhasít az otthon képe – kínteli, fájón –,
ha romokban is hever a kis ház már talán,
és koromképek komorlanak házad romfalán,
mégis: szemed kutasson éjben, hóban,
s bízz váltig az Örök Jóban,
ki most is megsegít…!

*
Víg napok torán a testvér szava szól…!
S megremeg egy kis csepp vérünkben valahol,
egy csepp az ősi vérből, mely testvérré avat,
s hiába vág a szél arcunkba havat,
kibírjuk mi ezt a bús telet,
hisz felénk kacag már a kikelet.
Felénk kacag. Mint az Istenarc, olyan.
Kinyújtott karja két jóságfolyam.
És mert mi hiszünk s mert a szívünk jó,
elindul rajta sok fehér hajó,
fehér hajó a vágy folyón,
a vérfolyón, az ősfolyón,
szívek garmadával a sok magyar hajó…
S a testvérszívek, magyar szívek
– sohasem mások, mindig csak hívek –
hangtalan szóval esengnek egyre:
Testvérünk méltó az isteni kegyre,
Uram, segítsd meg! Uram, áldd meg őt!
Ezerszer áldd meg őt…!

*
Mi pedig fennhangon kiáltjuk feléd:
bírd ki bátran élted bús telét,
s fogódzz meg jól a tavak peremén,
fogódzz meg jól, te szőke finn legény,
fogódzz a szívbe, hitbe, kézbe,
s hidd el: Isten rád boldogan néz le.
Hidd el: forró a szívünk, az is melegít!
Finn testvér, hidd el: az Isten megsegít…!

szozattv


szozat a tiszta hang Rátkai 11 21 23 56 os eganivanpalmeghivo 2019SZENTKORONADELUTANOK újpogányság szalonna alap 1 VIIKerecsen Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf