Lampérth Géza: De profundis…
Hozzád kiáltunk, hallj meg minket,
Uram, s bocsásd meg vétkeinket.
Valljuk: kegyelmes voltál hozzánk,
Áldást kegyed özönnel szórt ránk.
Kezedből jókat bőven vettünk,
Tán épp ezért – tékozlók lettünk.
Veszély ha ért, fordultunk hozzád,
S nem fordítád el tőlünk orcád.
S veszély ha múlt s ellen nem ártott,
Egymás ellen ütöttünk pártot.
Váteszt, prófétát Tőled kaptunk,
S mi álprófétákra hallgattunk.
Csillagtüzekkel raktad múltunk,
S mi lidércláng után indultunk.
Gránit utat mutattál nékünk,
S mi sokszor, haj, mocsárba léptünk.
Róttál keményen – többször enyhén –
S mi vállat vontunk lusta-renyhén.
Föl-fölrázott haragod ujja
S mi álomba merültünk újra.
…Tudjuk, bevalljuk ím vétkünket,
S áldunk, ha kezed áld, ha büntet.
De nézz, Uram, ma szánva minket,
Nézd megbünhődt bús szíveinket.
Elédbe hullván bűnbánóan,
Óh, nézd: bennünk mi tiszta s jó van.
Kérünk, Atyánk, most csak azt nézzed,
Lelkünkben ami a Te részed.
És kérünk, erősíts meg abban
A szentegy magyar akaratban:
Hogy minden vétkünket levetve
Induljunk most – szebb, új életbe!
1919