Tompa Mihály levele – Böszörményi Katalinnak, Soldos Emíliának

Az őszi hangulatok és a „virágregék” poétájának két ifjúkori múzsája volt. A második: Böszörményi Katalin. A fiatal református lelkész anyagi körülményei miatt akkor még nem tudott megházasodni. Az elmulasztott boldogságért később hűséges és gondos felesége, Soldos Emília kárpótolta. Sajnos, nem maradt fenn egyetlen szerelmes levelük sem. 1849. május 1-én a levélnek alig nevezhető lakonikus üzenettel kérte meg a kezét. Még aznap megtartották az esküvőt. Bisztray Gyula írta, hogy „estére már vitte is a fiatal menyecskét keleméri otthonába”.

/1842? Sárospatak/

        Egyetlen Katikám! Kedvesem!
    Itt van az ígért hajfürt, piros szalagja jelenti, hogy szerelmem irántad ily lángoló.
Óh, Kedvesem! Én csak azért kívánok élni, hogy veled élhessek, csak azért kívánok boldog lenni, hogy téged boldogítsalak. – Képeddel alszom el, képeddel álmodom, képeddel ébredek fel. – Szüntelen csak egy gondolatom van, és az Te vagy; s midőn Istennek imádkozom is, csak terólad gondolkozom, de mit tehetek én erről!
    Látod édes Katicám! Nem nyílik virág a jóltevő nap nélkül; puszta és kietlen az én életem nálad nélkül – te vagy életemnek tavasza, napja, reménye, mindene. Hányszor nem csókolom meg forrón a tőled nyert emlékeket! Óh, csak tizedrésznyire szeretnél is te engem, mint én téged szeretlek! Te vagy vigasztalásom minden szenvedések közt. Teérted fogom könyv mellett virrasztani az éjszakákat, míg örökre enyim nem leszesz. Óh, légy hív és szeresd a Teéretted sírig lángoló
                    Miskádat

1849. május 1.

    Emma kisasszony!
Az idők nagyon háborúsak, az élet rövid, házasodni kell. Becsületem ki van váltva, itt a pár sor.
                                                                                                                                                  Tompa