Tompa Mihály: Kazinczy emlékezetére

Szép nap virradt fel Széphalomra,
A honra szép nagy nap virradt;
Zendüljön a Sátorhegy orma,
Völgy és lapály víg zaj miatt!
Az őszi lomb sárgán omol bár:
Mulasson itt élet, mosoly!
Rózsát hozzon a vad folyondár,
Mely e mohos sírkőre foly!

Ki nyugszik itt, csendes ligetben?
A sokaság örméri jól,
Mely erre néz s tolong lélekben
A négy folyam tájékiról.
Eljutni oly könnyű odáig!
Az ég a sírhalom felett
Örök fényben dereng, világlik…
Míg a föld vérnyommal fedett.

Mert érdemére halhatatlan,
De nem várt rá virágos út;
Vérzett nehéz viadalokban,
Felé ezer hullám tolult,
S míg folyt – sokáig folyt – az élet:
Viszály nem szűnt, hab nem lohadt;
Pazar kézzel hinté a végzet
Lábához a sárkány-fogat.

A törpeség, a bűn, a vakság
Acsarkodott, ment ellene;
Szégyenlék őt, és megtagadták,
Kik egy vérből voltak vele;
S élet, világ mit tőle megvont:
Tán tűzhelyén föllelve lőn?
Ült homlokán itt is rideg gond…
Örök felleg magas tetőn.

Ki jő s prófétál, bére: vad méz,
Szőrköntös és fejére kő;
De mégis hogy nem értik, az lész
A gyilkoló, a leverő!
Itt sem maradt el átka, sérve. –
Majd nyomta a börtön fala;
De itt is csak céljának éle.
Mivel ő „hív és nagy vala!”

S vajon mi, – kik ma ünnepelvén
Emlékezünk, álmélkodunk –:
Búsulásnak szóljunk-e nyelvén,
Zöld mirtuszát tépvén magunk?
Hozzá vigyük múlt szenvedésit
A mennybe föl s a föld alá?
Fájlaljuk, hogy fényben nem élt itt,
Midőn ő azt „nem fájlalá”?

Nem, nem, Dicső! Mi büszkeségünk!
Öröm zendül az ajkakon!
Dicsőséged, melyről beszélünk,
Kínt, életet zománcba von!
Hiszen, – miképp zord fellegekben
Küld újító erőt az ég –:
Átokszerű küzdelmeidben
Ez a nemzet megáldaték.

Volt úgy, hogy ez feledve kábán,
A nyelv, a hon mily szent nevek:
A siető enyészet ágyán
Lőn öntudat-vesztett beteg:
Támadt igaz, ki hangosan szólt,
Epesztvén a nép bűnei…
De – mint a szívütés az alvót –
Nem bírta azt felkölteni.

Te megjövél, – szeretve jobban
A hon ügyét, mint tenmagad! –
S az alvó tűz gyors lángra lobban,
A lélegzet megint szabad.
Az első hév eszmélet óta,
S hogy fürteid már fedte zúz:
Lelket lopál veszőbe, holtba,
Te új, dicső Prométheusz.

Nem állottál a nyelv ügyéhez
Hideg, gyarló kézművesül;
De mint akit tengése vérez,
S virulatán függ, lelkesül,
Ástál, – sok kincset rom fedett el, –
Sokat teremte szellemed,
S az ó erő új kellemekkel
Testvér gyanánt ölelkezett.

Ura a dús, de zord anyagnak
S az ízlésnek nagy mestere!
Hő csókjától a Géniusznak
Lelked kettős kegyet nyere!
Kezedben a kőből szobor vált,
Mint ült merész kecs és szabály;
A szó hő dalba hangzott át, –
Nemcsak bányász, művész valál!

A szép közös kincs; – érte mentél
Élő és holt népek közé. –
Kisded elmét karodra vettél;
Az álmost szód ösztönözé. –
Lelkednek szent, izzó hevétől
Érdek, harag széthamvadott…
Kiáltván az oltár kövéről,
Oda gyűjtél lelkest, nagyot!

És zeng apáink drága nyelve!
Ingó szellő, zúgó vihar, –
Mi szép: gyöngéd érzést lehelve,
S midőn a harc terén rivall!
Élet-halál, – bú- s kedvre megnyer,
Igéiben bűbáj lakik…!
Behat, mint a kétélű fegyver,
Min a velők oszlásáig!

Zeng, – és mi élünk…! Annyi villám
Nem sújthatá le a magyart;
Velünk az ég kegyelme nyilván…
S őrlelkeink véd-karja tart!
Élünk, élünk…! S milljók remélnek,
Vevén ajkad nyílt jóslatát:
Mellyel népünk nagy büszke népek
Művelt sorába állatád!

Óh Szent! Melyért küszködve éltél,
Sorsán kiontva lelkedet,
Ez ünneplés öröm-tüzénél:
Lásd nemzeted, halld nyelvedet!
MI üdvadóbb: az égi pálma,
Mely ott borítja fürteid?
Vagy ez a nép, mely itten áll ma?
Vagy ez a hang, mely istenít?

Igaz valál, – emléked áldott!
Haló-földed szent, életedért;
Szült sok jelest, nem szülte párod –
Egy század, míg végére ért;
Mit mondjunk jőve hűlt porodhoz?
Áldás és fény nagy neveden!
S amely nyelvén s lelkében hordoz,
Áldás és fény a nemzeten!

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf