Bethlen Miklós levele – mátkájának Kún Ilonának

Az érdekes és forrásértékű Önéletírásáról ismert, híres erdélyi kancellár, Bethlen Miklós, menyasszonyához a század legszerelmesebb vallomásait küldözgette. A mátka, a későbbi feleség válasza sem érdektelen. Rendkívül megható az öregedő férj örökös bécsi fogságában kelt levele.

Szent-Miklós, 1667. november 7.

    Az én szerelmes mátkámnak, nemzetes Kún Ilona édesemnek adassék.
        Édes egyetlen Gyönyörűségem!
    Mivel az vak és bolond szerencse, vagy – hogy pogányok vak istenét ne imádjuk vagy csak emlékezettel is – az dolgok úgy hozzák, hogy az mikor ti egyik országszegeletében, én akkor a másikban lakjam; ha az mikor közelebb esnénk is egymáshoz, mint most, én ismét eltávozzam: küldötten, Édesem, Balog Zsigmond uramot látogatásodra; mert, Szívem, az jövő héten felmegyek Udvarhelyszék felé, s osztán eltávozván innet, messzebb esem tőled; félek is hogy karácsonig sem láthatlak, sem látogattathatlak; de akkor ha Alamoron lennétek, talán oda mennék, kivált ha magad sütted kaláccsal gazdálkodnál; no adja isten, édes Lelkem, hogy akkor vagy akármikor csak hamar lássalak örvendetes jó egészségben; addig is örvendetes híreket hallhassak, Szívem, felőled.
    Az minémű kesztyűt kérsz vala, Zágonba küldtem Édesem; adja isten, egészséggel viselhesd; ha isten módot ád benne, selyemből csináltatok egy bokrot; de megkívánom édes Görlicém, hogy rászolgálj; az mit elődbe írtam, írd meg; az Bibliát szorgalmatosan olvasd, énnékem is igen szépen írj s tudósíts egészségedről, s arról is, mennyit írtál már s az Bibliát is meddig olvastad, arról bár ne tudósíts, hány hímet varrottál, vagy hány orsó-fonalat fontál; mert az ugyan is talán csak gyertyabélnek volna jó, vagy annak sem, édes szerelmes kis nagy Anyám.
    Megmondja Balog Zsigmond, csak kérdezd meg tőle, ki volt most vacsorán vendégem; de meg ne haragudjál; egy szó ne légyen mindjárt fülbemászó; mert csak bébotlott ide a házhoz az az jó ifjú özvegy asszony, de bizony hiában; már késő: mert te kis tolvaj mind elraboltad az szívemet még az tavasszal; maradok is édes szerelmes Szívem, szép kis Görlicém.
    Holtig tökéletes szeretőd, igaz hű mátkád
    Szent-Miklós 7. novbr. 1667.
                                                                                                                                     Bethlen Miklós