Mária-siralom

Krisztus anyja, szűz Mária,
Keresztfánál midőn síra,
Látván, hogy édes fiának
Nagy volna halála, kínja,
Kesergvén így szóla,
Kesergvén így szóla:

Ó Istenem, hová legyek,
Fájdalmamban hová menjek?
Szívem szakad gyötrelmemben,
Pallost érzem most keblemben,
Oh szerelmes Jézusom,
Én megváltó Krisztusom.

Ki az, ki így meggyalázott,
Tövisekkel koronázott?
Ki ítélt téged halálra,
Ki voltál szentek példája?
Angyalok királya te!
Világok királya te!

Jaj ha érted szenvedhetnék,
Kínjaidat viselhetném,
A haláltól menthetnélek,
Szívembe rekeszthetnélek,
Édes fiam, Jézusom,
Kegyelmes, szent Krisztusom.

Keresztfa! te mely magas vagy,
Szánj meg, sírni többé ne hagyj;
Hajolj alá szent terheddel,
Szép Jézust tőlem ne vedd el,
Szívem drága örömét,
Szívem drága örömét.

Drága fejed, lábak, kezek,
Minden tagok – mind sebesek,
Szétszaggatott minden tested,
Szépséged a porba esett.
Oh mennyei nagy fenség,
Nincs kép rajtad, sem épség.

Gyászba fényes nap, öltözzél,
Hold, homályba rejtekezzél,
Mert világosságtok nem él.
Itt meghalt, ki mennyekben él,
Világ, gyászba öltözzél,
Világ, gyászba öltözzél!