Rajka Teréz: Pünkösd

Hasad már a hajnal, pirul az ég alja,
Ébredez a reggel, nevelkedik zaja;
Fű, fa, virág, hegy, völgy, búcsút vesz az éjtől;
Reszket örömében, a közelgő kéjtől…
Megjelen az égen a föld vőlegénye,
Ünnepi pompában ragyog arany fénye,
Hevesen köszönti a viruló mátkát,
Midőn elfogadja vőlegénye csókját:
Gyönyör kellemétől derül a föld arca,
Leírhatlan bűbáj özönlik el rajta.
Nyíló virágból van ékes koronája;
Talán tündér hinte gyémánt-gyöngyöt rája? –
Talán csillagokból Isten keze varrta? –
Oly tündöklő, oly szép a nászruha rajta.
Az idő, – hisz apja, – úgy örül felette;
Rejtegetett kincsét mind szem elé tette,
S hogy legyen még bájlóbb, gyermekére rakja: –
Hiszen ma ünnep van, – piros pünkösd napja.

Te szegény falucska jó egyszerű népe,
Te a szent természet mocsoktalan képe.
Reátok is virradt e nagy ünnep napja;
Szent lelkét az Isten ma nektek is adja.
Nem aranyos könyvből, bársonyban, selyemben,
Folyamodtok éghez ez ünnepi csendben;
Nem ékítve cifrán, nem aranyos könyvből,
De imádva buzgón, jámbor igaz szívből,
Hétköznapi zajgás nem töri a csendet,
Szitok, helytelen szó, nem bontja a rendet.
Minden olyan vidám, elégedett, tiszta,
Meszelve a házfal, seperve az utca.
Mint zöldellő sátor lombozatos gallyal,
Fölékítve szépen, jászol, kapu, udvar,
Pihen ember, állat, nem dolgozik senki,
Amott a madár is dicséretét zengi;
Félbemaradt fészkét majd ezután rakja;
Hiszen ma ünnep van, – piros pünkösd napja.

Két toronynak kondul hallgató harangja,
Béhatol a szívbe csengő édes hangja;
Béhatol a szívbe, bűnbánatra költi,
Ifja, véne keblét áhítattal tölti.
Sorba mennek szépen, kicsinyje és nagyja;
Nem is kell most várni a jó öreg papra:
Ott ül szokott helyén a nagy kapcsos könyvvel,
Tisztelettel néz rá, s köszön minden ember.
Kis tanulók serge zeng az orgonával;
Könyörög a lelkész, aztán mond beszédet:
Az Úrasztalához szólítja a népet,
Serdülő legénykék, szende ifjú lánykák,
Járulnak előre, egymás kezét fogják;
Égi ihletéssel úgy el vannak telve:
Tiszta kebleikbe szállott az Úr lelke.
Szentelt kenyér s borból, most először vesznek,
Most a nagy apostol híveivé lesznek.
Fölöttük az áldás, ezer zsolozsma hangja;
Hiszen ma ünnep van, – piros pünkösd napja.

Zöld bársonyos réten, tarka-barka tábor,
Csinálja a trónust, puha fűből, fából;
Füzérekkel dúsan köröskörül rakja,
Kert, mező, virágit mind e célra adja.
Mindnyája oly vidám, mint a tavasz képe,
Melynek ki van tárva megragadó éke.
A mennyezet oly tág, oly fénylő felette,
Szélét a napsugár arany rojtba szegte.
Festőileg állnak a trón körül rendbe;
Ah mily boldog lesz az, ki ma ülhet benne! –
Gondolja úgy titkon minden legény, lányka;
S magát már előre a trónuson látja.
Kezdődik a játék, nevetközés, tréfa.
Fölharsan a síró, majd víg magyar nóta.
Királyt és királynét választanak végre,
S viszik nagy pompával a királyi székbe.
Oly gyönyörű egy pár, s mind a kettő mátka;
Szívet fűzött szívhez Ámor rózsa-lánca,
Fejükre az áldást a pap holnap adja:
Hisz holnap is ünnep, – piros pünkösd napja.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf