Gyóni Géza: Magyar végzet
Idegen:
Nekem úgy tetszik, hogy közöttetek
Sok a poéta. Ti vagytok talán
A legutolsó romantikusok.
Milyen szép lehet: Egy poéta-nemzet…
Magyar:
Amily szép lehet, olyan szomorú:
Poéta-nemzet kalmár konclesők közt;
Egy levente-kor maradékai
A zsivány önzés zsaroló korában.
Költők voltunk és azok is maradtunk,
Költők a szónak mindkét értelmében:
Hívek, rajongók, mindent megbocsátók,
Egy jó szóért az ingünket letépők
S egy mosolygásért száz halálba rontók.
Költők voltunk és mindig ráfizettünk:
Aranyban, borban, drága férfivérben,
Gavallérosan, felül a vérdíjon,
Amit kívánt a Circus Maximus,
A vetélkedő nemzetek porondja…
Szibéria, 1916. április