Bartók Lajos: A budai Honvédemlék leleplezése

honvédemlékLenn nyugszanak mély sírvölgyben a bátrak,
 Kik föl, kevély bérez várfokára törtek.
 Kik visszavívták a fejedelmi várat,
 S majdan királyuk szívét, nemzőtöknek.
De fönn a vár, s a vár fölött ragyogva
Emlékök áll s néz szomszéd csillagokra,
 Mert legmagasabb pont a haza felett:
 Hol jelben él a hős honszeretet!
 
A honszerző s honvédő bajnokoknak
 Utódi ők ! Ők Alpár sík terén
Párducz-hadában Árpádnak robogtak;
Ők Kun Lászlónkkal mint bősz harczi rém
 Tiprották March-mezőn a cseh oroszlánt,
 A koronát Rudolf bajtársnak osztván;
 S ők voltak Mátyás rettegett hada,
Melynek csapásin Bécs leroskada.

S bár villogott az ozmán sárga holdja,
 Letörve Mátyás tornya érczkeresztjét:
Szarvát letörték ők is, megtorolva,
Honvédő ősök Budát visszavették.
El nem fajult a szittya párducz gyáván,
Villámcsapásként első volt a bástyán.
Nem is vesz rajta senki diadalt,
Csak a magyar ne bántsa a magyart!

Hah! dúlt kül-ellen, e hazát tiporta
Török-tatár, buzdítván belviszály:
De átkozottabb három század óta,
Melynek zsákmánya volt nemzet s király.
Láthatatlan szörny, magát berágja mélyen,
 S dúl titkon nemzet és király szívében,
S annyi könnyet, vért, s vértanút kíván, —
Ti zúztátok be szörnyfejét Budán!

A kétszin ármány, nép s fejedelme vesztén
 Mely ön zsarnok-hatalmát épité,
 Mérges gyanú kígyóit fészkeltetvén
 Szent koronánkba: itt lett semmivé
 Ez hősök legfőbb érdeme s jutalma,
 E bástyákról veték le széttagolva
 Az ádáz szörnyet, hogy temetve lenn,
Örökre veszve s kárhozott legyen!

S csak vérözön bírt bitorok falával,
 De győze a hon, s mindig győzni fog,
Mert mit törődünk akkor a halállal:
 Ha a hon élte, mely koczkán forog!
Oroszlán volt a harcz ; elestek bátran
 A védők, s béke él velők a halálban;
Hős vert le hőst, s a bosszút megveti.
Vert ellen híre hírünk' élteti.

És győze e hon, s mindig győzni fog,
 Mert kőfalon véres roham ha megdől:
 lm, fölragadni roskadt bajnokot
Egy kéz nyúlik le láng- s füstfellegekből.
Nézzétek: itt István királyi jobbja,
 Mely a gyilkost fagyasztva térdre dobja,
Él, s apostol hatalma védi meg
Nagy alkotmányát, mit ő épített.


S ők felrohantak, és a vár örülve,
Még ágyúlángtól égő homlokára
 Győzelmi zászlónk' mint rózsát kitűzte,
 S legbüszkébb: néz új győzelmek sorára.
 S fejedelmi várunk porba sohse dűlhet,
Vívhatlan áll, mint a nemzetbecsület.
Vár, város, ország szebb lesz, bármi rom,
 Szebbé építi a honvédszurony!


... S áll a szobor magas hegy tetején . ..
S némán kiált: «Nemzet, mely önmagában
Megbízik, áll csak dönthetlen helyén,
 Sors, jog, királya abban bízhat bátran !»
S vén bajnokok, megosztva győzedelmet,
Halálban kik bajtársak nem lehettek,
 Most könnyben állnak a hír fényinél:
 Ők megdicsőültek, hazájok él!

Nincs több keserv már bátor, hű szemökben,
A vérfolyam medrén áldással árad:
Remény nélkül halók nyertek jövőnkben
 Jutalmat, a hon sírjokból föltámadt.
 Csak élj, bizalmunk, a fejedelmi napban,
 Homályos hajnal feltündöklik majdan !
 S itt lesz az ifjú honvéd, ősekint,
 Ha a haza s király csatára int!

Állj, hős, e helytt, félisten, kit nevedről
Nem ismerénk; — a nemzet a neved!
Tekints szét, fönnen, mint a hármas hegyről,
 S emeld Atlaszként a magyar eget!
 Ez legmagasb pont a honban; s ökölbe
 Kardod szorítsd, s nézz sólyomkint a földre ;
 Mint harczi őrszem, a nemzet s király
 Várának őre, mindig ébren állj!

Szemed éjszakra villámot löveljen,
S kelet felől intsd Árpád seregeit.
Föld- s égből visszatér a honfi szellem,
 A hadak útján hűn tábor segít.
 Az isten-ostor elleninkre törtet,
 Kikorbácsolja sarkiból a földet,
S te vérözön közt állsz, mint Ararát,
 Hős honszerelmed megtartván hazád'!

                    1893. május 21.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf