Bárd Miklós: A vén kutya

Mint szélütött, fáradt őgyeleg,
Majd meg kifekszik, s mint a göngyöleg
Csomóban alszik a meleg napon,
Így délelőtt a kerti oldalon,
Majd lopva kullog el a fény után
S a szérűn alszik egész délután.
Öröme, vágya, mind, mind elmúlának,
Ideje lejárt az öreg kutyának.

Nem leli kedvét semmiben se már.
Egy még a jó: az áldott napsugár.
Ha szíves szóra ételét fogadja,
Fal egy mohót, de menten abbahagyja.
A nagy lemondást olvasom szemébe:
Nem kell nekem már, egyedül a béke,
Egyéb se jó e forgandó világon:
Egy kis meleg, s a békességes álom.

S csak húz naphosszat a tüzes verőn,
Mely át- meg átját csontokon, velőn;
Lassan hevítve, megpezsdíti vérét,
És álmaimban, be-belopva fényét,
Az édes múlt megaranyozva élted.
Nincs szebb tenálad, virgonc kutya-élet!
S álmában büszkén ismer önmagára,
Kutyák között a legfürgébb kutyára.

S ott sürg-forog a tettek mezején,
A kutyálkodik, mint hős, merész legény.
Kutyabarátság, harcok, veszedelmek,
Oda se néz a harapásnak, sebnek,
Merészen kezd ki egy dühös kuvasszal,
Minden kutyák közt csakazértis azzal.
Fél füle bánja? hadd bánja… kicsinység,
De akkor nagy volt!… fölvakkant a vénség.

Amott egy erdő, itt egy pocsolyás,
Abban vadászgat, emebben kacsáz.
Most felvonít az álmodó… mi lelte?
Ez ütleget tán meg sem érdemelte.
Szeleskedett, s kijárt a porciója,
Most már vígan hajt, jobban hajtva e szóra,
S mi egy kis ütleg, legkivált ha vétett,
Mikor így ifjan, olyan szép az élet.

Óh szép, de legszebb ez a pillanat,
És ezt köszönve csahint egy vígat:
Egy nyári estén rád talál az alvó,
Selymes bozontú, édes, barna tacskó,
Nemednek szűzin kifeslett virága.
Teljes immár a vén eb boldogsága,
S farkával, melyet hajdan fennen hordott,
Álmában lágyan veri a porondot.

S csak húz naphosszat a tüzes verőn,
Mely áthat az agg csontokon, velőn,
És álmaiban be-belopja fényét.
S bár nézve így, esett állatnak vélnéd,
Ez agg lélekben rajzolnak azt álmok,
Gyönyörű képek, szép kutyálkodások,
És elkísérik incselkedve, játszva,
A vén kutyát a lassú lemúlásba.

                         Turjaremete, 1904

szozattv


szozat a tiszta hang konferencia 20190921 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf