Volly István: 101 Szűz Mária ének népi gyűjtésből [VII. rész]

Fájdalmas, szentséges Szűz Mária…

1. Fájdalmas, szentséges Szűz Mária,
A keresztfa alatt így sír vala:
Óh, jaj nékem, fájdalmas anyának,
Mert szent Fiam a keresztfán meghalt.

2. Óh, szülöttem, méhemnek gyümölcse,
Jaj, hogy nézzek magos keresztedre!
Meghalt rajtad az élet szerzője,
Szűz Mária egyetlen egy kincse.

3. Óh, szülöttem, ártatlan bárányom,
A keresztfán elkínzott magzatom.
Nem érlek el, hogy levehetnélek,
Karjaimmal, hogy megölelnélek.

4. Kezd az ég, föld sötétségben lenni,
A kősziklák kezdenek repedezni,
A Nap és Hold elhomályosodni,
Szent urunkat így fogják gyászolni.

5. Mi is tehát lábaidhoz borulunk,
Megváltó Jézusunk, hálát adunk,
Keresztfádnál bánatot mutatunk,
Szűzanyáddal mindenkor siratunk.

Gyűjtötte Volly István

 
Fájdalmas Szűzanyám…

1. Fájdalmas Szűzanyám,
Te hozzád fordulok,
Szörnyű fájdalmidról
Mélyen gondolkodom.

2. Mert tudom sértettél,
Fájdalmat éreztél,
Midőn szent Fiadat
Utadban elvesztéd.

3. De mégis nagyobb volt,
Midőn már búcsúzott,
Midőn már szép szádra
Édes csókot adott.

4. Jaj, akkor elhaltál,
Félholtan maradtál,
Édes szent Fiadtól
Ily szókat hallottál:

5. – „Szerelmes Szűzanyám,
Hallgasd meg szavamat,
Köszönöm tenéked
Minden jóvoltodat.

6. Mert már el kell válnom,
Téged itt kell hagynom,
Tanítványaimat
Tenéked ajánlom.”

7. – „Jaj, szerelmes fiam,
Ne hagyj el engemet,
Fogadd meg csak egyszer,
Az én kérésemet.

8. Jaj, mert szörnyűt halok,
Ha tőled elválok,
Ez árnyékvilágban
Ha árván maradok.”

9. Jaj, már elérkezett
Szent Fiad órája:   
Elutazott tőled
Tanítványaival.

10. Getszemán kertjébe,
Olajfák hegyére,
És már ottan esett
Áldott két térdére.

11. Jaj, fájdalmas anyám,
Tudom, hogy elhaltál,
Midőn szent Fiadtól
Immár elmaradtál.

12. Jaj, felértek vele
A Kálváriára
Ottan felszegezték
A nagy keresztfára.

13. Dicsértessél tőlünk
Fájdalmas Szűzanyánk,
Szomorú patrónánk,
Keserves Máriánk.

14. Dicséret, dicsőség,
Légyen szent Fiadnak
Ki a szent keresztfán
Miérettünk maghalt.

Gyűjtötte Volly István

 
Gyászbaborult Isten csillagvára…

1. Gyászbaborult Isten csillagvára,
Függönyt vontak mennynek ablakára.
Meghalt, meghalt, a szeplőtlen Bárány,
Vértől ázott a kereszt oltárán.

2. Temetésre lejön a mennyország,
Könnytűl áznak az angyali orcák,
Sír, zokog a fia-vesztett gerle,
Égig ér a Szűzanya keserve!

3. – „Kedves fiam, édes nevelésem,
Már végbúcsúm most tetőled vészen,
Jaj, mikor két szívnek meg kell válni,
Keserűvé szok a méz is válni.

4. Ó, keresztfa szép, piros almája,
Hű szerelmem drága oltványa,
Nagy kínt látott, meghalt boldogságom,
Szűz tejemmel öntözöm virágom.

Gyűjtötte Volly István

 
Kálvária, véres orma…

1. Kálvária véres orma
Feketével van bevonva
Menjünk a Kálváriára,
A szűz gyászára.

2. Jaj, virágok, búvirága,
Szűz szívem kitépett ága,
Én egyetlen egy reményem,
Szent fiam, vérem

3. Nem, olyan nem jön az égre,
Hogy bánatom jutna végre,
Hogy szememből kiapadna
Könnyem patakja!

4. Óh, mostoha zsidó nemzet,
Mely nékem ily nagy gyászt szerzett,
Jaj, ki lesz már e világon,
Az én istápom?!

5. Szűz leányok, szép virágok,
Ültessetek gyász-virágot
Golgotának tetejére,
Hol elfolyt vére.

6. Míg fiamért itt ajangok,
Födjetek be pálmalombok,
A hóhérok hogy ne lássák
Könnyem folyását.

7. Óh, szerelmes boldogságom,
Szép vonásid már nem látom,
Karjaid már nem ölelget,
Kiadtak lelked.

8. Nem nyitod már az ajtómat,
Még csak hírt sem hallok rólad,
Kis kertem legszebb zöld ága,
Hervadt virága.

Gyűjtötte Volly István

Üdvözlégy Szentkútnak…

1. Üdvözlégy Szentkútnak
Tündöklő csillaga,
Szép magyar hazánknak
Királyné asszonya.

2. Te köszöntésedre
Messziről fáradtunk,
Kedves édesanyánk,
Könyörülj mirajtunk!

3. Honnan érdemeltük
Ezt a nagy kegyelmet,
Hogy most megláthattuk
Drága szent képedet?!

4. Majd meghasad szívünk
Most a nagy örömben,
Orcáink megáznak
Szemeink könnyében.

5. Tekints le, Mária,
Hű tisztelőidre,
Add ránk áldásidat
Kedves vendégidre.

6. Szentkútnak csillaga
Ragyogj a szívünkben,
Kik hozzád sóhajtunk
Nagy keserűségben.

7. Szomorú a szívünk,
Bánattal telve van,
Kedves édesanyánk,
Reménységünk benned van.

8. Mert te vagy az árvák
Kegyes szószólója,
A szomorú szívek
Megvigasztalója.

9. Az árvák, özvegyek
Sírását hallgasd meg,
Imádságainkat
Mária, ne vesd meg!

10. „Ne sírjatok árvák,
Itt van Szűzanyátok,
Örömre fordítja
Nagy szomorúságtok!”

11. Légy velünk, Mária,
E földi életben,
És ha majd kimúlunk,
Te vezess mennyekbe!

Gyűjtötte Volly István