Békés Gellért: Gyümölcsoltó
Nézd: itt a kert, e szűz anya,
ki őszre várja gyermekét,
de áldást hordozó ölében
ringatja már, amit remélt.
Egy dombra dől s a márciusnak
fanyar zöld fényét ízleli,
szemérmesen takarva testét
a naptól, - ám az felfedi
a rögbe rejtőző palántát,
az ágak duzzadó rügyét
s a körtefa fehér virágán
játékosan fut szerteszét.
Egy rózsatő is megfogamzott
és kék kendőjét lengeti
a kényes írisz. Mért nem nyílsz hát?
Titkod a tél miért fedi?
Te vagy a mag és te az áldás,
az élet mélyedből szakad:
tárjad ki hát a márciusnak
másnak termő magányodat.
1961