Szabó Lőrinc: Az örök Magyarországhoz

           A Nemzeti Színház százéves jubileumára

nemzeti szinhaz felrobbantásaVártalak, ünnep! Megláttál, üzentél
s tüzes vadként égettek szavaid:
– Mindenről szóltál, költő, végre már
hazádról is mondhatnál valamit! –
Üzentél s nem tudod, hogy megkínoztál,
hogy pörlekedtem magammal s veled.
Most itt vagy és: – Beszélj, fiam! – a választ
sürgetve néz rám óriás szemed.

Beszéljek? Mit? Mit mondjak léha pompa
helyett ünnepit s mégis igazat?
Azt, ami vagyok! Még érzem a sok kínt,
amivel egykor megtagadtalak,
de az utat is, mely – barátaimmal –
visszavitt hozzád, hogy a ma mögött
minden viszályban, minden kicsiségben
meglássuk azt, ami nagy és örök.

Kérdeztél és szóra bírtad a némát,
kérdeztél, hazám, s én jó hírt hozok,
azt, hogy féltünk és védünk, Magyarország,
azt, hogy szeretnek a fiatalok,
hogy mindegyikünk egy-egy porcikád lett
és ha fájunk, magunknak és neked,
most már bent fájunk, bent és irthatatlan,
mint élő testben az élő ideg.

Tied vagyunk és te a miénk vagy,
s  most, az idő s a szellem ünnepén
értheti meg talán legjobban egymást
a régi hitvallás s az új remény:
a száz évnek, melyre ma visszanézünk
s amely oly nagy volt s mégis oly rövid,
az ember volt a teste és az őre,
a nép, mely itt köröttünk küszködik.

Óh, másik hazánk, Földöntúli Ország,
emlékező és illanó Idő,
a múlandó lét benned tartamot kap
és szellemmé és öröklétbe nő;
de neked is föld kell! s földed: az ember!
a sok ember! a nép! a hús! a vér!
a szent állat, mely az alacsony földet
túrja s a magas istenekig ér!

A szent, nyomorult, elesett magyar nép,
a magyar időt csak az őrzi meg!
Őket kell látnunk, a távollevőket,
a szépből s jóból kintrekedteket,
a milliókat – bár sohase jutnak
e csarnokokba: nélkülük ez a
mai ünnep s az örök Magyarország
csak egy ábránd hűlő káprázata!

Urak és hősök, a ti véretek
kevés megtartani a nemzetet,
de a költő nem gyászt s nem új világot,
nem villámokat kér ma tőletek,
szívet kérek millióink szívének,
kérem lelketek néma esküjét:
tudjátok, mire! – A perc rám emelte
s én rátok fordítom a sors szemét:

Nézz reánk, népem óriás szeme,
ne hagyj nyugodni, lelkiismeret,
vizsgáld, mit teszünk, vezess, adj erőt, hogy
képviseljük az egész nemzetet! –
S most zendülj, ünnep, játék, eszme és szó
ünnepe, lobogj határokon át,
nőjj össze munkás hétköznapjainkkal:
köszöntünk, Színház, szép tündérvilág!

Nemzet Színháza, lelke, hallgatózz, föl,
a magasba, s le, a gyökerekig,
s mondd ki hangosan, vetítsd és dobogd szét,
amit e nép akar és álmodik;
az időben élsz: élj, amíg a nemzet,
s mutasd, mik voltunk, vagyunk s mik leszünk,
az örök népet, melynek áramában
mi csak mint egy-egy hullám lüktetünk.  

                                                                 1937

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf