Sujánszky Antal: Könyörgés Máriához

Te, kit malasztja tengerével
Az Úr szerelme elfödött,
Ki pártfogónk vagy szent Fiadnál,
Ha vész lebeg fejünk fölött,
Tekints le üldözött hazánkra,
Mely pártütők tanyája lett,
S ne hagyd tovább dühöngni köztünk
A testvér-gyilkoló kezet.

Elég a vér, mely tág határin
Török kezektől ontatott,
Midőn az Isten bűneinkért
Nyakunkba jármot aggatott.
De akkor is híven segítél
A Téged tisztelő hazán,
A melyet oltalmadra bízott
Szent István élte alkonyán.

Óh, kérj hatalmat fegyverünknek,
Fiadtól áldást kérj mi ránk;
S az ármány cinkosait legyőzve,
Nyugodt és boldog lesz hazánk.
Mi tudjuk azt malasztja nélkül
Az ember gyönge sáredény,
Ha bízni mer csekély-magában,
Siker gyümölcse nincs művén.

Kérj elleninknek is malasztot,
Belátni a bűnszándékot,
Mely dúlva, annyi vérpatakra
S ember halálra nyújt okot,
S mert Jézus a kínos keresztfán
Adott anyánkul tégedet,
Hadd összeforrni egy családdá
E honban minden nemzetet.