Ferencsik András honvédőrvezető-gyalogos, görögkatolikus parókus

Született 1832-ben. A szabadságharc őt az ungvári  papnöveldében érte, hol mint extraneus[kívülről jövő] hallgatta a teológiát; s midőn a haza fegyver fogásra szólította föl fiait, egy percig sem habozott, a laza szolgálatába állani
s mint másodéves kispap a híres IX-ík zászlóaljba iratkozott, s a legyőzhetetlen „Damjanich féle vörös sipkásokkal”  végig küzdötte a szabadságharcot, s csak káplári rangot nyert, de ezen rang itt többet tett és többet
ért, mint máshol a kapitányság. Végig küzdötte a veszedelmes Dél-magyarországi hadjáratot a szerbek és szerviánok ellen ; azonkívül részt vett a legszebb és legnagyobb csatákban is, nevezetesen: Szolnok, Bicske, Isaszeg, Vác, Nagy-sarló, Csallóköz, Budavár és Temesvárnál vívott nagy ütközetben egészen Világosig. Nem csoda, ha ennyi véres csata pusztító tüzén áthatva, számtalan sebtől borítva fejezte be a szabadságharcot
a bátor és vitéz kispap. A szabadságharc lezajlása után folytatta hittani tanulmányait, s 1858-ban pappá lett szentelve. Majd Zemplén vármegyében, Ladoméren volt élete végéig görögkatolikus parókus.
Isten soká éltesse az ilyen hős honvédet s derék papot!