Lengyel János: Kép

Ólmos, borongós őszi reggel
Varjúkárogás ébresztget fel.
Nehéz köd alszik a táj felett.
Oly halálszagú, olyan fehér,
Mint lidércnyomás az álmodón,
Mint halott felett a szemfedél
S mint bűnéért feljáró halott,
Kit az anyaföld kitagadott.

Ködös, homályos őszi reggel
Találkozom az emberekkel.
Lehajtott fejjel jönnek-mennek.
Ahányat látok, annyi felé,
Mintha mindannyi háta megett
Magát a halált sejdítené.
A temetőről víg nóta száll:
„Szívem szerelmes szavadra vár…”
S egy harkály Krisztus képe felett
Ott húzogatja a vasszeget…

                         1919