Vályi Nagy Géza: Jöhet már minden!
Jöhet már minden, egyre megy!
Felfordulhat az egyszeregy,
Világok rendje, ős alap,
De állni fog és áll a – Nap!
Örök központ, amely körül
Forog minden, mi sír s örül.
Küllő törhet, vagy csap lazul,
Marad ő változatlanul.
Hitek, világok omlanak
Egy rettentő vastalp alatt,
A vastalp jár és vér csorog…
Issza a föld, a nagy torok.
Ember embert írt, - őrület!
- Ki szította e bősz tüzet?
S ki vet csóvát, ha hunyni tér?
Miért a bosszú s mért a vér?
Miért vesszen a szép, a jó?
- Merre bolyong ama hajó,
Melyen Noé járt egykoron?
Mely ismeretlen partokon?
Ki ment meg, mi menthető?
- Lángban a pince és tető
S körül a szennyes ár dagad,
Az új világnak mi marad?!
1919