Székely Nándor: Duba Ágnes

Duba Ágnes lelkem
Hova oly sebesen?
Megyek a postára,
Most írt a kedvesem.
Szegény Duba Ágnes
Szeme könnytől nedves,
Amint a levelet
Megnézi, amelyet
Most küldött a kedves.

Nem a Ferkó írta,
Nagy pecsét van rajta,
Szegény Duba Ágnes előtt
Sötét lett az utca.
Rövid, hideg szavak
Egymásba folynak,
Két szó táncol csak előtte:
„Temetése holnap!”

Duba Ágnes arca
Felnéz a magasba,
„Ó, te nagy Úristen,
Mért hagytál magamra?”
Aztán meg hirtelen:
„Mi történt, Istenem?”
Mosolyra nyílt szája
Csak azt kiabálja:
„Megjön még a héten!”

Haja szétzilálva,
Arca forró lázba’,
A szeme is csillog,
Hogy belép a házba.
A tűzhelyhez rohan,
Vizet tesz fel gyorsan,
Ajka csak azt mormolja:
„Holnap jön az uram!”

Ott guggol a padkán,
Az ajtót lesi: most tán?
A kíváncsi szomszédoknak
Nem felel, csak ritkán.
Szegény, szép menyecske
Harmadnap reggelre
Felkelt kakaszóra
S ment a stációra,
Az ura elébe.

                                        1918