Marconnay Tibor: 1944 Karácsony

Nem tudtuk, mily közel jött végső fordulat; –
Riasztás, reggel… Ám: készültünk: – ünnepekre.
Vera: szüleihez, kifelé, Tündérhegyre.
Hívott… Maradtam egy készülő vers miatt.

Megmondta, hogy csupán este hatig marad.
Pontos volt, mindig: – így csak néha, eget lesve
Látván, az mily nyugodt, dolgoztam, boldog estre
Várva… S dühös dörejt ontott az alkonyat.

Hat óra múlt. Vera késett; elébe-mentem
Tündérhely. Zugliget felé a villamost…
Valaki mondta: nincs közlekedés… Fölöttem

Gránát és akna hullt. Robaj. Rom!… Véle most
Mi lesz?… A Repülők… Zúdultak, újból, aknák…
Jött, nem Vera: – halál; – soknak az is Szabadság.

szozattv


szozat a tiszta hang jankocsm archiregnum1209 szekoko1227 szentmihálynap napéjnapfor kerecsen2018 Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf