Virág Benedek: Baróti Szabó Dávid halálára

Nem azért, oh Dávid, fáradozál,
Hogy majd, ha halandó életedet
Elvégezed, s a föld, közanyánk,
Kebelébe veszen, cifra nevekkel
Kirakott márvány az utasnak eszét
Fárassza, s ki s mely fényes voltál,
Bársonyt viselél-e, vagy is tafotát,
Büszkén mutogassa. Magasb, tisztább
Vala szándékod, mely már koronáz,
Mennyei polgár! Mégis citaránk,
Méltán kesereg, mert jó hazafit
Gyászol, kit jámborság, tudomány,
Hasznos munkásság ismertet,
Amilyen igen ritkán születik.
Szem előtt nem vagy, de reád sok szív
Néz. Bírjon csendes, szent nyugalom!