Bornemissza Anna levele – férjének, Apafi Mihálynak

A férje egészségéért aggódó hitves féltő gondoskodását és szerelmét foglalta üzenetébe. A feleség nyugtalansága nem alaptalan: férjét, Erdély fejedelmét a mértéktelen italozás öltem meg. Szekfű Gyula megállapítása szerint: „a politikai dolgokat Bornemissza Anna végezte, a nagy vagyonszerző, zsugori, okos asszony”.

1662. január 3.

Szolgálatomat ajánlom Kegyelmednek, mind szerelmes uramnak, Isten minden szívemből elgondolt jókkal áldja meg Kegyelmedet, szívből kívánom.
    Édes szívem, Kegyelmed nékem szívből írt levelét vevén, és Kegyelmed szép vallástételit adja Isten mind a kis fiammal együtt szolgálhassam meg Kegyelmednek; vajha Isten még békességet adva, bizony örömest megvendégelném Kegyelmedet. Édes szívem, kérem az Istenért kegyelmedet az ő szent fiáért, a vadászatnak és ivásnak most hagyjon békét Kegyelmed. Inkább vigyázzon Kegyelmed, mert bizony meg akarják Kegyelmedet Ütni. Édes lelkem, ne hozzon Kegyelmed magának s nékem veszedelmet; tekintse Kegyelmed a kis fiúnkat, mi haszna, ha Kegyelmed élete elfogy. Bizony lelkem, hiszen leszen még ideje Kegyelmednek hozzá. A részegségből pedig vegyen példát Kegyelmed Barcsay Gáspárról, az veszté el. Osztán Ebesfalvát verik fel; oda is viseljen gondot Kegyelmed. Ha nem bírhatnám, talán jobb volna a mi bor, búza ott vagyon a székekben parancsolni hoznák ide. Édes szívem vigyázzon magára Kegyelmed. Fogadja meg Kegyelmed amit írok, bizony jól mond Kegyelmed még nekem érte. Isten éltesse és tartsa meg Kegyelmedet jó egészségben, s oltalmazza szerencsétlenségtől. Istennek oltalma legyen Kegyelmeddel édes lelkem.
    Datum in Szeben die 3. januarii anno 1662.
    Kegyelmednek kedves felesége mindenekben jó kíván, s szolgál, mint édes urának édes szívem
                                                                                                              Bornemissza Anna

P. S. Édes szívem, bizony bánnám, ha a tegnapi álmom betelnék a vadászat miatt, amint az elébb is írtam vala Kegyelmednek részegség miatt. A tatártól kiszabadítván Kegyelmedet Isten után, de innen bizony soha nem.
Méltóságos erdélyi fejedelemnek ő nagyságának, nekem szerelmes uramnak adassék