Mikszáth Kálmán: A Csák Máté fészke, Trencsén

trencsen248A Vág mentén fölfelé haladva Beckón túl kitágul a szilaj folyam völgye, óriási hegyek szinte egymásra látszanak dőlni köröskörül keretnek, míg végre Kosztolánál meredek sziklán megvillan egy hatalmas romvár: Trencsén.
Itt székelt valamikor a leghatalmasabb magyar úr, Csák Máté, aki fittyet hányt a királyoknak és a törvénynek.
A romtömegben egy-egy kövön a Thurzó címer látszik, egy másikon a Forgáchok koronás nőalakja domborodik ki, amott a Hunyadiak hollója röpköd, majd egy Zápolya- vagy egy Illésházy-címer.
A kövek beszélik némán, hogy kik voltak ennek a várnak az urai.
A vár udvarán van egy 76 ölnyi mély kút. Ehhez is tapad egy történet.
Trencsén urainak mindenük volt, ami szívüknek, szájuknak tetszett. Csak egy hiányzott s azt még Csák Máté sem tudott teremteni. Nem volt a váruraknak vizük. Azt sem adhatott nekik a király, a szikla pedig nem akart adni. Pedig ugyancsak bizgatták elégszer.
Szapolyai István, aki 1475-ben kapta meg a várat, egy portyázásból nagy zsákmánnyal tért meg. Sok lábas jószágot és törököt fogott. Mindakettő kész pénz; mert a lábas jószágnak jó ára van és a rabokat is kiváltogatják apródonkint.
A rabok között volt egy gyönyörű leány, Fatime; szelíd, finom, tartásban, modorban előkelő, elbájoló. Nagyon megtetszett Szapolyainénak, Hedvig tescheni hercegnőnek. Elkérte férjétől a hölgyei közé.
Rá néhány hónapra előkelő török úr, Omar basa fia jelent meg Trencsénben a várúrnál, hogy a török rabokat szeretné kiváltani.
- Azt igen okosan teszed. Olcsón engedem őket.
Megalkudtak az összegben, de a török ifjú még így szólt előbb:
- Szeretném azonban látni, hogy mit váltok ki.
- Nézd meg hát előbb a portékát.
Levezette a rabokhoz. Az ifjú elhalványodott s remegve kérdé:
- Csak ennyi?
- Nos igen.
- Mind itt van:
- Mind.
- Ő tehát meghalt! – kiáltá kétségbeesetten.
- Kicsoda?
- Az én jegyesem, Fatime.
- Nem, a feleségemnek ajándékoztam.
- Őt akarom kiváltani, utam.
- Az lehetetlen. Amit egyszer feleségének ad a magyar ember, azt vissza nem veheti többé.
- Annyi aranyat adok érte, amennyit nyom – esengett a bég.
- Elég aranyam van.
- Száz arabs lovat hajtok érte az udvarodra.
- Elég ménesem van, – felelte ridegen Szapolyai.
- Hát mid nincs?
Szapolyai nevetett.
- Vizem nincs, jó muzulmán. Fakassz nekem e kősziklából vizet s én odaadom nemcsak Fatimét, de valamennyi rabot ingyen.
- Add rá a nemesi szavadat.
Ezzel nekilátott az ifjú és a rabokkal három hosszú évig vájta a kősziklát mindig mélyebbre, mélyebbre, lankadatlan erővel, szívóssággal, míg végre az emberi akarat előtt meglágyult a kő is és bíz buggyant fel a mélységből.
Szapolyai szavát állta. A rabokat szabadon ereszté. A bég testileg meggyötörve e szemrehányó szavakkal vált meg tőle:
- Vized már van Szapolyai, de szíved nincs.
A Szapolyaiak akkor vesztették el Trencsént, mikor a trónra jutottak. János királytól ostrommal vette be Ferdinánd vezére, Baracskay Pál.
Ferdinánd odaadta zálogba Thurzó Elek országbírónak, a Thurzóktól a Forgáchokhoz származott, míg végre az Illésházyaknál állott meg hosszú évszázadokig.
Sok vidám, rózsaszínű napja volt Trencsénnek: lagzi, menyasszonyvárás, kendőadás. Itt adatott férjhez Mária, I. Lajos leánya, luxemburgi Zsigmondhoz. Itt várták a magyar főurak Podjebrád követeit, Mátyás jegyesét s fogadták mesés pompával. Itt jegyezkedett el Szapolyai Istvánné leánya, Szapolyai Borbála, Zsigmond lengyel király részére.
A sötét napokból is kijutott. «Álgyuk, sokszor dördülének, falalk sokszor repedének», különösen Illésházy István idejében, akitől el is kobozta a várat Rudolf császár és odaajándékozta a bécsi kereskedőjének, Henkl Lázárnak.
A Csák Máté vára Henkl uramnál!
Minden várúr arcát megfesté a harag és szégyen. Maga Bocskai István azt üzentette Trencsénbe, hogy egy rőffel fogja onnan Henklt kiverni. (Milyen boldog idő, mikor még csak egy Henkl volt. Most már ezer van.)
1605-ben ostrom alá fogta Bocskai a várat és csakhamar bevette.
Jó politikus volt, így gondolkozott:
- Most már kinek adjam? A saját embereim közül valamelyiknek? Ezeknél mindig a Pandora szelencéje lesz. Ejh, odaadom a régi urának Illésházynak.
Legott is ültette nyeregbe a csatlósát, keresse fel levelével Illésházyt. A levél így szólott:
«Bevettem Trencsént. Kegyelmedé volt, hát nem adhatom én sem másnak.»
Mire visszaírt Illésházy:
«Nagyságodé volt a vár, most nagyságodé a várúr.»
Hű barátja lett Bocskainak ezután, s nagyban elősegítette céljait, mert Trencsén vár nagyeszű ura, úgyszólván Csák Máté hatalmát érte el, roppant népszerűsége és diplomatai ügyessége által.
Egyszer meglátogatta Mátyás főherceg Trencsénben s bizalmas beszélgetésben elárulta, hogy király szeretne lenni.
- Tegyen meg felséged előbb nádorrá, és akkor király lesz, – mondá Illésházy.
A főherceg mosolygott.
- Az egy kicsit nehéz. Hanem ön tegyen meg előbb királlyá és akkor nádor lesz.
Illésházy meghajtotta magát.
- Ám úgy is jó.
Nemsokára király lett Mátyás főherceg s nádor 1608-ban Illésházy.
Nem volt tréfadolog sem az egyik, sem a másik – de mégis könnyebb volt Illésházynak királyt csinálni Mátyásból, mint Mátyásnak Illésházyból palatinust.
Mert Illésházy protestáns volt, s a protestánst akkor szívesebben ültették máglyára, mint a nádori székbe.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf