Apáti Ferenc: Feddő ének, Magyarok királynéja

/A keresztény középkor végéről/

Félelmes szülőnek engem alejtátok,
Régi jó barátim nékem kik a valátok;
Gyakorta szép szóval hozzám járolátok!
    Engem megcsalátok!

Reméntelen dolog, ki hazugnak hiszen,
Mert szép beszédével csak szót tőled veszen:
Avagy túl másfelől ellenséged leszen,
    Rajtad szégyent teszen.

Azok nem gondolnak ez ily beszédekkel,
Ki magokat kelletik hízelkedésekkel,
Nyájason beszélnek ő fejedelmekkel,
E    lvesznek nyelvekkel.

Nagy urak kik vattok! szólok, ne bánnyátok,
Fehér, szép, ezüstös, ékes tű szablyátok,
Vele pogán népet – kérlek – ne vágjátok,
    És tü ne bántsátok.

Csintalan dolgotok tü ne szerezzetek,
Fodor hajatokat meg se fésöljétek,
Diákok elmentek, leányokat néztek, –
    Szegénységgel nősztök.

Ügyedet ne visellyed egyházi papokkal,
Mert ha betéteté magát nyájasságra,
Nem kell neki pénzed, vígad leányodval,
    Megcsalnak szavokkal.

Serényen tudamnak táncban a leányok,
Nyilván ott meglátjuk az ő jámborságit,
Szertelen ha le(e)nd az ő jámborságok,
    Ott elhol pártájok.

Lepkék, házatoktól messze ne lépjetek,
Időnek javában tíkakot űltössetek:
Szemérem kapálni bölcsőt rengessetek,
    Avval elélhettek.

Sámsonnak alejtá az por önnön magát,
Látod nagy haragját, nem tiszteli urát;
Fogjad meg szakállát, vedd el csak jószágát,
    Megalázza magát.

Akkort a papoknak vala tisztességek,
Mikoron egész áll vala szerzetek;
Távol vala tőlük gallérus köntösök,
    Véres beretrájok*

Pénztől elfutamnak, szűrben beöltöztek,
Szépen ha beszélnek, keveset nem vesznek,
Foréntokat kérnek, ládában gyötnek,
    Vele nem épejtnek.

A régi jó kerályok míglen országlának,
Igazak valának az szegény országnak;
(Az) szent koronának híven szolgálának,
    Avval áldozának.

Tennis kellene ezt az nagy uraknak!
Hogy sok lika vagyon erdőn az ravasznak,
Nincsen birodalma rajta agaroknak,
    Halál a nyulaknak.

Igen kevés bajok, számtalan jószágok,
Erdős regulájok, kevés zolozmájok,
Bársonyos szolgájok, fekete kápájok
    Az apát uraknak.

* Papi süveg

 

Magyarok királynéja

sz2Magyarok királynéja,
Boldogságos szűz anya, Mária!
Neked áldoz magyar szív,
Mely hozzád örökre hív, Mária!
Oh Mária! Jézus anyja,
Könyörögj híveidért,
A te magyar népedért, Mária!

Ím hozzád folyamodunk,
Mert benned bizakodunk, Mária!
Segíts szenvedéseinkben,
Bokros keserveinkben, Mária!
Oh Mária! Jézus anyja,
Könyörögj híveidért,
A te magyar népedért, Mária!

Tekints le országodra,
Te árva fiadra, Mária!
Neked élünk és halunk,
Te híveid maradunk, Mária!
Oh Mária! Jézus anyja,
Könyörögj híveidért,
A te magyar népedért, Mária!

Magyarid szószólója,
Ügyeink pártfogója, Mária!
Hallgasd könyörgésünket,
Ínségben nyögésünket, Mária!
Oh Mária! Jézus anyja,
Könyörögj híveidért,
A te magyar népedért, Mária!

Állj elő végórában,
Mint megvédő a harcban, Mária!
Légy életünknek fogytán,
Velünk úgy mint azután, Mária!
Oh Mária, Jézus anyja,
Könyörögj híveidért,
A te magyar népedért, Mária!

                             1797.

szozattv


szozat a tiszta hang Edelsheim Gyimesi Laci könyvbem SajóPlakát 1 bevonulás szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf