Apáti Ferenc: Feddő ének, Magyarok királynéja
/A keresztény középkor végéről/
Félelmes szülőnek engem alejtátok,
Régi jó barátim nékem kik a valátok;
Gyakorta szép szóval hozzám járolátok!
Engem megcsalátok!
Reméntelen dolog, ki hazugnak hiszen,
Mert szép beszédével csak szót tőled veszen:
Avagy túl másfelől ellenséged leszen,
Rajtad szégyent teszen.
Azok nem gondolnak ez ily beszédekkel,
Ki magokat kelletik hízelkedésekkel,
Nyájason beszélnek ő fejedelmekkel,
E lvesznek nyelvekkel.
Nagy urak kik vattok! szólok, ne bánnyátok,
Fehér, szép, ezüstös, ékes tű szablyátok,
Vele pogán népet – kérlek – ne vágjátok,
És tü ne bántsátok.
Csintalan dolgotok tü ne szerezzetek,
Fodor hajatokat meg se fésöljétek,
Diákok elmentek, leányokat néztek, –
Szegénységgel nősztök.
Ügyedet ne visellyed egyházi papokkal,
Mert ha betéteté magát nyájasságra,
Nem kell neki pénzed, vígad leányodval,
Megcsalnak szavokkal.
Serényen tudamnak táncban a leányok,
Nyilván ott meglátjuk az ő jámborságit,
Szertelen ha le(e)nd az ő jámborságok,
Ott elhol pártájok.
Lepkék, házatoktól messze ne lépjetek,
Időnek javában tíkakot űltössetek:
Szemérem kapálni bölcsőt rengessetek,
Avval elélhettek.
Sámsonnak alejtá az por önnön magát,
Látod nagy haragját, nem tiszteli urát;
Fogjad meg szakállát, vedd el csak jószágát,
Megalázza magát.
Akkort a papoknak vala tisztességek,
Mikoron egész áll vala szerzetek;
Távol vala tőlük gallérus köntösök,
Véres beretrájok*
Pénztől elfutamnak, szűrben beöltöztek,
Szépen ha beszélnek, keveset nem vesznek,
Foréntokat kérnek, ládában gyötnek,
Vele nem épejtnek.
A régi jó kerályok míglen országlának,
Igazak valának az szegény országnak;
(Az) szent koronának híven szolgálának,
Avval áldozának.
Tennis kellene ezt az nagy uraknak!
Hogy sok lika vagyon erdőn az ravasznak,
Nincsen birodalma rajta agaroknak,
Halál a nyulaknak.
Igen kevés bajok, számtalan jószágok,
Erdős regulájok, kevés zolozmájok,
Bársonyos szolgájok, fekete kápájok
Az apát uraknak.
* Papi süveg
Magyarok királynéja
Magyarok királynéja,
Boldogságos szűz anya, Mária!
Neked áldoz magyar szív,
Mely hozzád örökre hív, Mária!
Oh Mária! Jézus anyja,
Könyörögj híveidért,
A te magyar népedért, Mária!
Ím hozzád folyamodunk,
Mert benned bizakodunk, Mária!
Segíts szenvedéseinkben,
Bokros keserveinkben, Mária!
Oh Mária! Jézus anyja,
Könyörögj híveidért,
A te magyar népedért, Mária!
Tekints le országodra,
Te árva fiadra, Mária!
Neked élünk és halunk,
Te híveid maradunk, Mária!
Oh Mária! Jézus anyja,
Könyörögj híveidért,
A te magyar népedért, Mária!
Magyarid szószólója,
Ügyeink pártfogója, Mária!
Hallgasd könyörgésünket,
Ínségben nyögésünket, Mária!
Oh Mária! Jézus anyja,
Könyörögj híveidért,
A te magyar népedért, Mária!
Állj elő végórában,
Mint megvédő a harcban, Mária!
Légy életünknek fogytán,
Velünk úgy mint azután, Mária!
Oh Mária, Jézus anyja,
Könyörögj híveidért,
A te magyar népedért, Mária!
1797.