Harsányi Lajos: Szent Ágoston

Zsidó szüzekkel táncolt körbe-körbe,
De gőgös volt, örökre nyughatatlan.
Szűk volt neki az afrikai katlan,
Tengert akart kimerni kis gödörbe.

A csillagokat nézte estelenkint.
– Minek vagyok? – kérdezte lázas ajka.
A szörnyű kétely évekig zavarta
S ő hordta vállain az esztelen kínt.

De Ambrus püspök az eget kitárta
S ő rácsapott a fölzengő gitárra,
A szívre és – beléje fért a tenger.

Alázatos lett. Míg meg nem tanulta,
Hogy nincs a balga szívnek addig nyugta,
Míg Istenben meg nem leli az ember.