Csata Ernő: Orbán Balázs

        …a Csontbáró emlékére
Szonettkoszorú

1.
Kapuk alatt botorkál a kegyelet
egy vissza-visszarángatott lélek
sírkövéhez, hol nem akar egyebet,
csupán az elrabolt örökséget.
    Ahol a becsület többször temetett,
Szejke porán, apai örökségen,
hogy tiszta legyen a lelkiismeret,
ami nem hagyott nyugodni régen.
    Itt egy betűrengeteg suhog körül,
s a föld gyomrából, a Borvízoldalban,
a régmúlt bugyborékol örökül:
    alant könnycseppek, a talpunk alatt
a sokat féltett, székely Szentföldünk,
amit kiérdemelt egy nagy akarat.

2.
Amit kiérdemelt egy nagy akarat,
egy székely szív erős óhaja, vágya,
hogy végül Tündérkertjében maradt,
s élt benne Aranyos Szegelet álma.
    Érte tűrt és volt minden áldozata,
nem érte meg mivé lett utána,
teljes vagyonát a népére hagyta,
sírna is, örülne is, amit látna.
    Csupán fiatalon volt szerencséje,
dolgozás nélkül az ölébe esett
a váratlan hagyaték töredéke.
    Volt kalandvágya, azzal született,
kitartása és erős késztetése,
amivel bejárta egész Keletet.

3.
Amivel bejárta egész Keletet,
hajtotta az erős kíváncsiság
megismerni idegen népeket,
megtapasztalva mi a kapzsiság.
    Kifordulnak magukból az emberek,
amikor pénz és vagyoni úriság
képében, előttük más világ lebeg,
ami neki csupán egy csacsiság.
    A rokonai gátlástalansága
sértette, hogy gyűjtsenek vagyonokat,
mérget kevertek a nagyanyjának.

Megismerte végül a rokonokat,
beteljesülhetett egy régi vágya,
ahogy megkapta a forintokat.

4.
Ahogy megkapta a forintokat,
pár százat a jóságos anyjától,
elkezdte a hosszú utazásokat
keleten, majd a görög kultúráról
    írt csodálattal tanulmányokat,
s a görögök szabadságharcáról.
Később megjelentek az itt látottak
élményei, hat kötetben immáron,

aprólékosan megírt életképek,
beszédes címe: Utazás Keleten.
A sok fáradság végül megérte,
    ő nem csupán kalandnak érezte,
amit átélt, nem hiába kérte
örökét, melyet annyit pereltek.

5.
Örökét, melyet annyit pereltek,
a nagyanyja mesés örökségét,
ami anyját jogosan megillette,
alig kapták meg a töredékét.
    Athénban hallotta a híreket,
a magyar forradalom kitörését,
mire ő szabad csapatot szervezett,
és próbálta vinni a segítségét
    haza, azonnal ahogy kiderült,
hogy ránk uszították a kozákokat,
és ha győznek sok lesz a menekült.
    Világosnál lerakták a kardokat,
amiről csak Vidinben értesült,
nem érte el a forradalmárokat.

6.
Nem érte el a forradalmárokat,
mégis üldözték, nem térhetett haza,
ezért újra bolyonghatott sokat,
későn jött az enyhülés időszaka.
    Amikor az abszolutizmus kora
beköszöntött, ideje nagyját arra
használta, hogy páratlan szorgalommal
eljusson a székelyföldi falvakba.
    Képviselőként élte az életét
haláláig, a magyar parlamentben
ellenzékiként, célja: függetlenség.
    Egy vokson ejtette székely körzete,
az atyafiak nem mindig értették,
pedig nyakas, dolgos népét szerette.

7.
Pedig nyakas, dolgos népét szerette,
mára már senkivel sincs haragja,
mert nem juttatták be a parlamentbe,
elbuktatásáért már nincs panasza.
    Még egy bárónak sem volt lehetetlen,
hogy nem gyűlt össze elég szavazata,
nem volt elég támogató embere,
ezért hibás nem volt csak jómaga.
    Egy báró, aki spórolt önmagával,
másokért élt és meghalt magtalan,
s mindezt megtette két rend ruhával.
    Ezért rosszat róla nem is mondhattak,
marad hát ünnepek bronzkongásával,
barangolója a székely falvaknak.

8.
Barangolója a székely falvaknak,
mit felmért faluról falura járva
s leírt, megmaradva az utókornak
örökül: A Székelyföld leírása.
    Benne a sok fametszetnek, adatnak,
és az aprólékos gyűjtőmunkának
hála, e nép küzdelmes korszaka,
múltja, nem veszett enyészetbe, kárba.
    Ez a nemzet, még ma sem szorulna
példákra, miket űznek Nyugaton,
mi büszkék vagyunk hagyományunkra.
    Amikor a történelmi múltakon
elmerengünk, végigmegyünk újra
a ránk hagyott ősrégi utakon.

9.
A ránk hagyott ősrégi utakon
járunk az emlékek kőszobrához,
hogy vigyázva a bejárt tudaton,
hűek maradjunk örökké egymáshoz,
    hogy az elődök hite megmaradjon
bennünk a szülőföldön maradáshoz,
hogy létszámunk folyton ne apadjon,
legyen reményünk a haladáshoz.
    A viharok majd elülnek egyszer,
s kifulladnak a töményen gyűlölők,
a vad szelek is más irányt vesznek,
    és isten haragja sem mennydörög.
Szelleme, mi megújult a jelennek,
járta kalandos sorsát, örökkön.

10.
Járta kalandos sorsát, örökkön,
bebarangolta a Közel-Keletet,
majd utána bejárta a Szentföldön
a híres bibliai helyeket.
    Egyiptomban, mint izgága kölyök
kíváncsisága, vitte a gyereket,
a piramisoknál sem lötyögött,
megmászta a hatalmas köveket.
    Önmagával sem volt soha elnézőbb,
semmi sem múlott a fáradozáson,
a kitartásban sem volt eltérőbb,
    hogy más kultúrákra rácsodálkozzon,
amelyekről ámulva írt később.
Makacsul élt az ősi szokásokon.

11.
Makacsul élt az ősi szokásokon,
ébren tartotta a székely tudatot,
keményen munkált az ősi birtokon,
Szejkén, ahol végre megnyugodhatott.
    Őseink rovásából a hunokon
kívül, más elődöt el nem fogadott,
túlment az akadémikus indokon,
hitt gesztáinkban, mit a múlt ránk hagyott.
    Ma sem más ősiségünk ítélete,
az ellenséges tábor még hörög,
ha hivatkoznak ősi leletekre.
    Bár nyakunkon idegen ügynökök,
a világ más lett, de él a szelleme,
emlékezni rá nekünk mindig öröm.

12.
Emlékezni rá nekünk mindig öröm.
A hatalom ellenségnek tartotta,
mert segített a menekülőkön,
s az emigránsokat elszállásolta.
    Kossuth-közeli környezete döntő
élmény volt számára, így választotta
az emigrációt, idegen földön,
ahol szerzett értékes barátokat.
    Lenyűgözte Victor Hugo alakja,
aki szerint, ha ilyen urakon
múlna, megdőlne a császár uralma.
    Sokáig tartózkodott Nyugaton,
arra is néz szobra a magasban,
régen áll ott fenn a talapzaton.

13.
Régen áll ott fenn a talapzaton
mereven, az ünnepi atillával
titeket figyel bronzalapzaton,
akár egy sziklán, keletnek háttal.
    Fölemeltétek, őrködjön Nyugaton,
láthassa, milyen a csalfák világa,
milyen a város a lenyugvó Napon,
és mekkora lett a kapzsiság mára.
    Fölétek, e nagyságot nem akarta,
lovas szekéren járt Székelyföldön
vagy gyalog, a népét szolgálhatta
    hűséggel, mindig sorsukért ügyködött,
a szobrot is elítélné pazarnak.
Csaba útjára küldetése örök.

14.
Csaba útjára küldetése örök,
a Hadak útjára végleg hazament,
onnan figyelnek, Tejútról hírnökök,
ha segíteni kell néha odalent,
    ha felénk a gyűlölet dübörög,
és a józan ész is rég odalett,
a lelkekben győznek az ördögök,
mert manapság csupán a pénz a szent.
    Elzarándokolnak a múltba sokan,
mert keresnek valami egyebet,
nagy reménnyel és állhatatosan.
    Jó látni imára kulcsolt kezeket
az elődeink sírjánál, ahova
kapuk alatt botorkál a kegyelet.

15. Mesterszonett
    Kapuk alatt botorkál a kegyelet,
amit kiérdemelt egy nagy akarat,
amivel bejárta egész Keletet,
ahogy megkapta a forintokat,
    örökét, melyet annyit pereltek.
Nem érte el a forradalmárokat,
pedig nyakas, dolgos népét szerette,
barangolója a székely falvaknak.
    A ránk hagyott, ősrégi utakon
járta kalandos sorsát, örökkön,
makacsul élt az ősi szokásokon,
    emlékezni rá nekünk mindig öröm.
Régen áll ott fenn a talapzaton,
Csaba útjára küldetése örök.

szozattv


szozat a tiszta hang csurkaszentmihályi Egy az Isten 1117 Fényességes csillagok 1124 bevonulás A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf