Bacsinni Bacsinszky Mihály honvéd, görögkatolikus papnövendék

Ungvár megyében, 1829-ik évben született Zaricsón, hol édes atyja görögkatolikus lelkész vala. Neveltetését művelt és vallásos lelkületű édesanyja vezette a legnagyobb gond- és figyelemmel, mindent elkövetvén, hogy testileg szépen kifejlett Miska fia, lelkileg is kellően kiképezve legyen.
Mihály elvégezvén a philozofiai studiomokat, Popovics Bazil, ungvári püspök őt, mint nagyszerűen ajánlatos külsejű s amellett, szelíd, jámbor, erkölcsös viseletű ifjút szívesen vette be a kispapok közé az ungvári papnöveldébe. Bár csak középjó bizonyítványt mutathatott fel – minthogy igen csekély időt szentelt studiumokra, inkább művelődési társulatok, nyelvészet és zene iránt volt igen fogékony – de talentumának erejére őt egy ifjú papnövendék sem múlta felül. Gyenge latin volt, de azért, bármely tantárgyból, mely latin nyelven volt írva, egyszeri átolvasásra 1–2 lapot kész volt szó szerint elmondani. A német nyelvet és zongorázni saját szorgalmából tanulta meg; egy szóval finom érzésű, s gyengéd, művelt, női körökben kedvesen láttatott ifjú volt. Róla iskolatársai azt beszélték, hogy hét évig szopott.
    Talán a ráfogásnak, vagy mondának volt is valami alapja, mert csodálatosan növekedett testben és erőben s már 18, 19 éves korában páratlanul daliásan kifejlett, valóságos marciális-alak volt. Társai ösmervén nagy erejét, gyakran kötekedtek vele, így akarván őt csendes indulatából élénkebb tempóra buzdítani, minek a vége rendesen az lett, hogy két kezével elkapván két klerikust, ezeket magasra emelve sétált velük a múzeumban alá és fel. De ezen óriás erőhöz testi szépségek is járultak. Egyenes növésű magas alak, ó-görög mintájú orr, ábrázat, barna haj, sötét nagy fekete szemekkel, melyeket hosszú szempillák és szemöldök árnyékoltak. Midőn tréfái között megállapodott, fejedelmi alakja mellett a többi kispapok eltörpültek. Kedélyére nézve: jámbor, barátságos, tréfás, igazságszerető, sőt szigorú volt, de azért mások hibái iránt elnéző, kibékítő volt. Tanárai s társai egyaránt szerették.
Bacsinszkyt a szabadságharc küzdelme az ungvári papnöveldében találta. A haza veszélyben volt. A hazának katonára volt szüksége. – Eötvös Tamás, ungmegyei kormánybiztos, Popovics püspöknél tisztelegvén, előadta, hogy a honvédelem írástudó ifjúságot igényel a közvitézek közé, és a hazafias lelkű főpap szívesen hajlott a hazafias felszólításra és szívesen megengedte növendékeinek, hogy vállalkozzanak a haza védelmére, biztosítván a visszatérőknek a papi állást és a hazáért harcolókra pedig püspöki áldását adván, a kispapok közül igen sokan a honvédek soraiba léptek, talán mondanunk is fölösleges, hogy ezek közt első volt Bacsánszky.
    Szülei már ekkor nem voltak életben. A haza lángoló szeretetétől űzetve, testvéreitől, rokonaitól búcsút sem véve, eltűnt, mintegy megszökött s egyenesen sietett Debrecenbe, s az ott lévő honvédek sorába vétette föl magát, s nem sokára őrmester lett. A testvérek, rokonok csak a debreceni vásárról hazatérő ungvári kereskedőktől tudták meg, hogy ő a honvédhadseregben szolgál s már altiszt.
Kossuth Lajos azon időben Debrecenben járván, szemlét tartott az összes katonaság fölött, s amint megpillantá a marciális alakú katonát, összes kíséretével megállt előtte, tetőtől-talpig szemügyre vette s aztán így szólt hozzá:
    - Mi és ki volt ön a polgári életben:
    - Én orosz pap voltam, kormányzó úr, felelé Bacsánszky öntudatosan és büszkén.
    Ekkor Kossuth magasan emelé kezét, még Bacsánszky vállát elérhette, mondván:
    - Ön lesz az én Toldim, Kinizsim, lesz rá gondom.
    És csakugyan pár nap múlva Dembinszky tábornagy hadseregébe, a 75. számú zászlóaljhoz lett áthelyezve Eperjesre, s ott helyben hadnagy lett belőle.
    Eperjesen is voltak sokan tanúi az ő bravúrjainak. Melyek közül egyet csak hamarosan be is mutatott. Tiszti kinevezése alkalmából – oly háborús időben igen röviden lehetett jubilálni és ünnepelni – tiszttársait egy rövidke früsökre a cukrászdába kéreté s derekasan neki láttak a jóféle erősítőknek. Kedélyesen, vígan folyt a társalgás, miközben egy huszár hadnagy vágtatott az utcán a cukrászda felé, kit meglátva a tisztek, szinte behívtak. A huszár nem soká kérette magát. A másik percben már ő is a cukrászdában iddogált és vigadozott, de csakhamar elkezdte a baka-tiszteket gúnyolni s ízetlen tréfáival bosszantani, mire a baka-tisztek indulata kitört. Bacsinszky észrevevén, hogy itt még hevesebb összetűzés is lehet, ezt meghiúsítandó, szelíd modorával így szólt tiszttársaihoz:
    - Barátaim, hagyjatok fel az ily gyermekes szóváltással; haza védőihez nem illő ez, huszár pajtás! A cél egy, akár lovon, akár gyalog szolgáljuk a hazát, de mégis, miszerint lássad, mennyit érsz te a baka felett, ülj arra a rossz gebére, hogy emeljelek föl lovastul együtt.
    - Tettben szól a magyar, hadd lássam, felel hetykén vissza a huszár fölpattanva lovára.
    Bacsinszky odaáll, balvállát a ló lapockáinak vetve s jobb kezével a ló derekát átölelve, az egy perc alatt gazdástól együtt a levegőben állott.
    - Na, merre dobjalak huszár? kérdi Bacsinszky.
    - Hagyj békét, bajtárs, mond a huszár, te fényes kivétel vagy társaid közt.
    A tisztek s az összegyűlt népség megéljenezte az erős katonatisztet; a hencegő huszár pedig gúnykacaj között tovavágtatott.
    Ezután megkezdődött a csatározás és Bacsinszky dicsően részt vett minden nevezetesebb csatában s vitézségének és személyes bátorságának jutalmául századosi rangot nyert. Végre fölvirradt az 1849. évi augusztus 9-ik nap szomorú reggele, a gyászos temesvári csata napja. Az egyesített osztrák-orosz roppant haderő állott szemben a kiéhezett, elfáradt és elcsigázott magyar hadsereggel, melynek vezére Dembinszky s a későn érkezett és itt megsebesült Bem vala. Kétszáz nagy torkú ágyú szórta a kegyetlen halált az ellenfelekre, s a csata változó szerencsével folyt egész napon át, míg végre estefelé a roppant kozák lovasság megtörte a magyar sereg erejét és rendjét, mely rendetlen zűrzavarban vala kénytelen menekülni. Bacsinszky százada is hátrált, s a zászlótartó elesvén, kezébe ragadván s magasan lobogtatván a zászlót, megállásra buzdítá zászlóalját, miközben súlyos sebet kapván, térdre esik, de így is osztja maga körül a halált, míg nem rövid idő múlva a muszka lovasok ezrei áttörtek a hős paphonvéd és számtalan magyar hős teste fölött, az élőket is biztosan elgázolva, mint mikor a Vörös tenger a fáraó népe fölött összecsapott.
    Így ért vége a nemes kebel, mely hazájáért, a szabadság- s az emberiség szent érdekeiért oly forrón lüktetett. Dembinszky tábornoknak kedvence volt; egy időben adlátus adjutánsul szolgált mellette.
    Legyen béke porai fölött a közös temesvári sírban!

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf