Lőrinczy György: Föl, a végekre!

Föl, a végekre! Föl, a határra!
A magyar rögnek vér az adója
És vér az ára!
Lóra, legények! Kaszára, kardra,
Hős magyar népem!
Te üldözött vad, te legkedvesebb
A földkerekségen!

Föl, a végekre! Föl, a határra!
Zúg a magyar hegy, a magyar erdő,
A magyar bánya!…
Lóra legények! Kárpáti sziklák
Kincstermő szívét
Ne mocskolja be gyáva hadával
A becstelen pribék!

Föl, a végekre! Föl, a határra!
Ez a mi földünk! Nekünk teremjen
Dala, búzája!
Villámló kardunk szilaj haraggal
Suhogjon rajta,
Zsiványmarkokkal ki elrabolni
Tőlünk akarja!

Föl, a végekre! Föl, a határra!
Temetők lelke, bölcsők reménye
Mi jogunk vára!
Lángoló szívünk mély kohóiba
Milliók lelke zúg, zakatol,
Mikor vad hévvel, ti ősi tájak,
A lelkünk átkarol!

Hívnak a bércek! Zord, komor álmok,
Véres emlékek… a Tátra… Fátra…
Föl, a végekre, veszendő népem,
Föl a határra!