Dalmady Győző: A sebesült honvéd

Dobok peregnek, fújják a trombitát,
Csattog a patkó, a vezér fölkiált:
Előre! rajta!
Hiába szólok: várjatok, várjatok!
Senkise hallja.

A csatatéren egyedül maradok,
Nem vár meg senki, hisz nyomorék vagyok,
Lábam ellőtték!
Viszi, ragadja a büszke lobogót
A hír, dicsőség.

Lankadtan dőlök a göröngyre, pedig
Lelkem fenn szárnyal, harci vágy melegít,
Mennék száz ellen!
Szívesen adnám másik lábamat is
A küzdelemben.

Oh, szinte hallom a harci riadót,
Szuronyt szegeznek, s a magyar lobogót
Viszik előre!
Az utolsók közt lehetnék legalább
Védelmezője.

Dicső bajtársak! küzdjetek, küzdjetek!
Hős harcotokban távol is részt veszek,
Sebektől égve.
Elszálló lelkem utánatok repül,
És nem az égbe.

szozattv


szozat a tiszta hang Rátkai 10 11 TriaNON harangja EST attila1017 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf